mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt159záskörébe kerülő, új utakat, új kifejezési formákat kereső művészek munkáitrendszerint betiltották, vagy egyszerűen megakadályozták, hogy a nyilvánosságelé lépjenek. Ők a hivatalosság szabta határokat szűknek érezték, olyanvilágra vágytak, ahol szabadon megvalósíthatják elképzeléseiket; többet – ésmást –akartak elérni, mint amit az akkori magyarországi lehetőségek engedtekszámukra. Éveken át küzdöttek a nyilvánosságért, újra meg újra nekifutottak,ám a kudarcok sora, az eredménytelen próbálkozások végtelennek tűnő,keserves története egyszer csak azt mondatta velük: elég volt. Feladták hát, ésemigrációba vonultak.L. D. (1938) fotóművész az egyik avantgárd művészekből álló ismert csoportosulástagja volt. Legálisan nem mehetett külföldre, útlevélkérelmét többszörválasz nélkül hagyták. 1967szeptemberében kalandos módon, Ju gosz -lávián keresztül egy autó csomagtartójában Bécsbe szökött (a disszidálást egyújvidéki lap szerkesztősége szervezte meg). Elbeszélésében a külső körülményekecsetelésén túl, sőt már előtte föltűnt távozásának ezoterikus magyarázatais. A hivatalosság által elutasított alternatív művészt, a nemkívánatos személytvalószínűleg nem csupán a rákényszerített szűk keretek, a megfigyelés,illetve az elismerés hiánya késztette távozásra, hanem talán a személyiségébőlis következő kalandvágy.Inkább a szellemi éhség vonzott vagy taszított. Valószínűleg – most utólag mondva– a Nyilasnak a kalandvágya és az utazási kényszere. A Nyilasok ugyanis a legtöbbetutazó emberek. Ezt akkor nem tudtam, de mindenképpen kellett menni. Énaz elsők között voltam, aki elment Lengyelországba, Csehszlovákiába, szóval mindenképpenmennem kellett a világba bárhova, illetve sok helyre, mindenhová és hoszszúidőre. […] Az biztos, hogy nemkívánatosak voltunk és gyanúsak voltunk. […]Azt tudtuk, hogy minket figyelnek, de nem úgy, mint később, amikor a Konrádék aszamizdatokat csinálták. Ők már politikailag komolyan belekeveredtek ezekbe azügyekbe. Mi 1967-ig nagyon a művészetekre koncentráltunk. Az biztos volt, hogyúgy éreztük, hogy semmiféle elismerést nem kapunk.I. R. (1943) az avantgárd színházi élet meghatározó alakja, a hetvenes évektiltott színházának egyik legfontosabb egyénisége volt. A hatvanas évek végénalapított színháza már totális szembefordulás volt azzal, amit esetleg az establishmentkínálhatott volna neki akkor. Az előadásokat betiltották, bevonták a társulatműködési engedélyét, s őt magát eltiltották a publikálástól is. Mindeztcsak tetézték a megélhetési gondok. Nem látta értelmét tovább küzdeni a Kádár-korszaknyomasztó szürke horrorja ellen. 1974-ben kivándorlóútleveletkért, akkor elutasították, egy év múlva azonban az egész társulat megkapta. Így1976-ban legálisan hagyták el az országot.SZABADABBVILÁGBANÉLETETTEREMTENI