mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

154 Évkönyv XVI. 2009KŐRÖSI ZSUZSANNAlád leült és megbeszélte, hanem úgy, hogy valami dolgozott bennünk. És én is eldöntöttem,hogy megyek, […] és én négy nappal őutána indultam el. Aztán édesanyámis, akkor még ő se tudott dönteni. Mikor én elindultam, november 23-án, akkor mégnem tudtam, hogy a szüleim és az öcsém szintén Nyugatra mennek-e, de akkor márédesanyám vívódott, mert nagyanyám, az ő édesanyja még élt, és nagyon úgy látta,és ez úgy is lett, hogy az édesanyját nem látja többé, hogyha ő elhagyja az országot.És ez neki egy nagyon-nagyon nehéz döntés volt. Tényleg neki az édesanyja és a gyerekeiközött kellett döntenie, és a gyerekei mellett döntött, úgy érezte, hogy nekünkszükségünk van rá. Amiben igaza is volt. Úgy volt, hogy amikor én elmentem, akkorarról volt szó, hogy valószínűleg a szüleink együtt, és a Gyurka öcsém, ők hármanszintén elmennek majd. De ez még akkor nem volt végleges döntés az ő részükről.Nem tudom, hogy fejezzem ki, bizonyos fokig euforikus hangulat uralkodott, ésolyan irreális hangulat, hogy az ember szinte nem is tudta, hogy mit csinál, hanemúgy ment az árral.Bizonytalanság hallatszik ki az akkor huszonnégy éves S. N. (1932) visszaemlékezésébőlis. Elbeszélése szerint elmenetelének sem a forradalomhoz,sem a politikához nem volt köze.Én nem érzékeltem, nem vettem részt a forradalomban, aztán a leendő férjemsem vett részt a forradalomban, de ki akartunk menni. […] A politika és én nem vagyunkegy vonalon. Én nem értek a politikához. Én hallgatom a híreket, hallom ahíreket, és aztán ebben maradunk.Az interjú során sehol sem fogalmazta meg egyértelműen, hogy miért isemigrált. Szinte mellékesen, és nem magyarázatként mesélte el, hogy 1955-ben másodszorra is megkísérelte az orvosegyetemi felvételit, de elutasították.Valószínűsíthető, hogy ekkor vált véglegessé benne az elhatározás: elhagyjaMagyarországot, abban a reményben, hogy külföldön több lehetőség adódikszámára.Még azt el kell mondanom, hogy én 1955-ben felvételiztem az orvosi egyetemre.[…] Azt mondták a felvételin, hogy rég nem hallottak egy ilyen felvételit, sajnos azezerkétszázból valami százat vehetnek föl, hát nem én voltam, akit fölvettek. […]Már valamit kellett volna csinálnom, mert ez itt nem ment nagyon. Akkor azt mondtam,hogy próbáljunk meg kimenni. […] Tehát kimentem. November 24-én házasodtunkössze, és december 4-én mentünk ki, úgyhogy mi nagyon későn mentünk ki.Bajba juthatsz te is…I. J.-t (1929) 1951-ben egyetemistaként a népi demokrácia megdöntésére irányulószervezkedés vádjával bebörtönözték. 1956júniusában engedték szabadon.Szeretett volna visszakerülni az egyetemre, de hamar belátta: bár a poli-