mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

64Évkönyv XVI. 2009GÁL ÉVAsem vesztegetett annak a gépnek az eredetére, amelyen a sokszorosítás ténylegesentörtént – azaz a Krassó György letartóztatásakor meg nem talált, sLipták Tamás közvetítésével Litván Györgyhöz került sokszorosítógépére.Mintha annyira természetes lett volna, hogy Krassó György sokszorosítógéppelrendelkezik. A gép eredetét pedig azért nem firtatták sem a vizsgálat, sema bírósági eljárás folyamán, mert azt Krassóhoz 1956. november 5-én – mintmár szó volt róla – az ügyben fontos szerepet játszó ügynök, „Hamvas Judit”vitte, akit viszont nem akartak lebuktatni.Hosszú-hosszú oldalakon foglalkozott Vida a szervezkedésre tett továbbikísérletekkel – ki kivel, hol és mikor mit beszélt, milyen meg nem valósult tervekmerültek fel, milyen hamvukba holt próbálkozások voltak a „koalíciós kapcsolatok”felvételére –, majd áttért a legsúlyosabb tényként előadott „központ”,„központi mag” létrejöttére. Ez abból állt, hogy Ádám György kezdeményezéséreSzéll Jenő és Justus Pál időnként (két–öt hetenként) ellátogatottMéreihez, majd az összejövetelekre Fekete Sándort is meghívták. Azt magaVida Ferenc is elismerte, hogy ennek az állítólagos „együttesnek” – ÁdámGyörgy szavait idézve – csak „a pártellenzék roncsainak összefogása” volt acélja, hogy az összejöveteleken senki sem elnökölt, nem fogadtak el napiren -det, nem hoztak határozatokat, és egyetértettek abban, hogy „a központ üléseinnem szervezési jellegű feladatokat kell ellátniuk, hanem elsősorban az»információk« kicserélése és megvitatása a feladat”. Mégis ezek az összejövetelek– amelyeket visszaemlékezéseiben Széll Jenő közönséges „smúzolásnak”,vagy másutt „kávézgató fecsegésnek” nevezett – valósították meg az illegálisszervezkedés tényállását. Fekete Sándor egyik önostorozó vallomásában aztmondta, hogy azért nevezhetők ezek az összejövetelek illegálisnak, mert ha apolitikai rendőrség jelen lett volna, másképpen beszéltek volna. Ezt az elmésmeghatározást azután a tárgyaláson Mérei is megismételte.A „központ” megbeszéléseivel kapcsolatban még egy figyelemre méltómondat található Vida szövegében, zárójelbe téve: „/:Bár a perben számos adatmerült fel arra, hogy az együttes ülésein Jusztusz Pál is résztvett, nem merültfel elegendő bizonyíték arra, hogy nevezett is tagja volt.:/” (Justust ugyanis,mint láttuk, a Politikai Bizottság engedélyének hiányában nem állíthatták bíróságelé.)Miután a vizsgálati osztály által feltálalt bizonyító anyagban, amelyet a bíróvégigolvasott, a legnagyobb erőlködéssel sem lehetett bizonyítékot találniarra, hogy a vádlottak a kormány erőszakos megdöntésére törekedtek volna,Vida a rá jellemző nyakatekert módon igyekezett megmagyarázni, hogy aszervezkedők végül miért folyamodtak „a roncsok összeeszkábálásának” az