mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

160 Évkönyv XVI. 2009KŐRÖSI ZSUZSANNATehát mi azt csinálhattuk volna még egy ideig. Nem tudom, meddig. De márannyira beszűkültnek éreztük ezt a teret, hogy én akkor kértem egy kivándorló útlevelet,még 74 végén, amit elutasítottak. És akkor 75 augusztusában jött a felszólítás,hogy miután Magyarország elfogadta a helsinki egyezményt, 21 és aláírta, ennek alapjánmi szabadon elhagyhatjuk az országot, az általunk megjelölt és befogadó országba.[…] Tehát itt nagyon lezáródtak a határok, akkor kértem én a kivándorló útlevelet,mikor már semmi lehetőségem nem volt, sem publikálni, sem sehova menni. Ésaz egész környezet olyan nyomott volt, olyan szürke, olyan bedugult, olyan szarrágóvolt, tehát elég reménytelennek látszott az itteni élet akkor. Nem gondolom, hogy csaknekünk – bárki másnak. Bárki másnak. […] Mondjuk, nekem annyiban elkeserítőbbvolt, hogy én ütköztem. Tehát mindent megpróbáltam, hogy elviselhetőbb legyen, éshát a végén tényleg a fűnyíró gép jött, és börtönbe nem kerültem, voltak fenyegetések,hogy börtönbüntetés a következő lépés. Ez nem történt meg.Ty. B. (1945) már a középiskolában is más akart lenni, mint a többiek, inkábbaz iskolán kívül élt, a csajozás, popzene, beatzene, mozi, Egyetemi Színpad,Filmmúzeum […], iskola után a Moszkva téri ácsorgás érdekelte. A hetvenes évekvégén, harminchárom évesen, a pesti alternatív művészi csoportok tagjaként,tíz év lemezlovassággal a háta mögött arra döbbent rá, hogy az életében nemmaradt más, csak a mindennapi malomban őrlés. Az unalom, a szürkeség, a jövőtlenségvilága elviselhetetlenné vált számára is. Amellett, hogy az új életlehetősége, a hatalmas tér vonzotta, taszították az itthoni viszonyok, a bezárthely is.Mert ez egy olyan ország volt, az ember tizenöt-tizenhat éves korára megtapasztalta,hogy itt mások döntöttek arról, hogy én mit nézhetek, mit olvashatok, mit tehetek.Az ember be volt zárva egy olyan világba, amihez igazán közöm nem volt.[…] A 70-es évek végére nagyjából jól éltem, halálra untam már, próbáltam ide-odalépni.A munkája untatta, személyes kötöttségei nemigen voltak, így tulajdon ké -pen nem is volt nehéz nekivágnia az ismeretlennek.Szeretném azt elhinni, hogy minden21A Európai Biztonsági és Együttműködési döntés valahol az én döntésem volt, mintÉrtekezlet (EBEÉ) 1975. augusztus 1-jén hogy kimenni Párizsba 2000 forinttal ésaláírt záróokmányának nagy szerepe volt csak oda vonatjeggyel, és nem jönni hazaaz európai feszültségek enyhítésében, a tízvalahány évig. Ez az én döntésem volt,kommunista országokban az emberi jogokkövetelésének alapjául szolgált. I. R. az lemmel, és elmegyek innen, és vonalat hú-hogy fejest ugrok a világba, kétnapi éle-egyezmény kivándorlásra és a családegyesítésrevonatkozó rendelkezéseire utalt. 78-ban. Csak még kb. tizenkétzok. […] Megkaptam először az útlevelethónapig