mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt1691961-re elvégezte a Dartmouth Egyetem közgazdasági szakát, utána üzletkötőként,menedzserként dolgozott, jobbára Európában.Magyarságáról mint természetes, soha el nem múló adottságról beszélt,amely oly mélyen gyökerezik az emberben, hogy azt még kiirtani sem lehet. Deamerikai állampolgársága éppígy személyisége természetes részévé vált.Az emberben van egy magyarság, amit még kiirtani sem lehet. Ez kulturális ésnem a földhöz, politikához kötött, nem is Magyarország területéhez kötött. Ebben azirodalom, leginkább a nyelv, a zene van. Ez a két legfontosabb vetülete. Az egészfenntartó hagyomány, amit Kodály és Bartók kibányásztak. Igen, ez óriási. Mondokegy jelenetet az életemből, hogy megvilágítsam ezt. Valahol vagyok az utcán NewYorkban egy zenebolt előtt, és először életemben hallom Bartóktól az ütőhangszerekreés cselesztára írt zenéjét. Azelőtt nem ismertem. Egy nagyon jó, modern zene. […]És hallgatom ezt a zenét, és egyszer csak belejön a Bartókból a népzene. Ez a magyarlüktető népzene-motívum. S akkor valahogy meglepett a magyar szellem, s sírtam,mint egy gyermek.Számára magyarnak maradni azt is jelentette, hogy nevét nem írta át az angolszászhelyesírásnak megfelelően. Például van benne egy á betű. Apám is ígyírta mindig, és pontos j-vel. Én mindig föltettem a vesszőt az á-ra. Viszont a magyaremigráns szervezeteket messziről elkerülte, az etnocentrikus nézőpontéppúgy elriasztotta, mint azok a szélsőséges vagy zavaros eszmefuttatások,amelyeket az emigráns sajtó egy része közvetített.Az utcai újságárusnál lehetett kapni két vagy három magyar újságot. Az egyikcionista volt, a másik náci, a harmadik, nem tudom, talán komcsi. Akkor végig kelletthallgatni az ilyen társaságokban, hogy a magyarság eredete, a magyarság felsőbbrendűsége,hogy mi a sumeroktól vagyunk leszármaztatva, meg a szittyáktól,meg ez, meg az. Szóval nekem nem volt erre igényem.E. V. (1931) is szinte automatikusan fogadta el az új közeget, Svájcot, ahová1956-ban került; könnyen, szinte konfliktus nélkül alkalmazkodott. Nemvolt sem nyelvi, sem egzisztenciális problémája. Előbb a Lausenne-i Egyetemrekerült fizikus-asszisztensnek, ahol tudományos karrier várt volna rá, derövid idő elteltével inkább a számítástechnika felé fordult, abban a reményben,hogy ott inkább megtalálja számítását. Néhány év múltán már igazgatóipozícióban volt, aztán saját vállalatot alapított. Sikerét inkább saját alkatánakés tudásának, mint az egyébként igen kedvező körülményeknek tudja be.Én azt hiszem, hogy az ember mindig magában hordja a saját sorsát. [A körülmények]kevesebbet számítanak. Az az érzésem, hogy ha engem Kolimába küldtekvolna, ott is megtaláltam volna a barátaimat. Igaz, ott nehezebb az élet. Ott ki kellkaparni kézzel a gyökereket, és azt kell rágni. Van olyan, aki egy gyönyörű palotá-SZABADABBVILÁGBANÉLETETTEREMTENI