mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

320 Évkönyv XVI. 2009BÉKÉS CSABAAz MSZMP PB 1967. február 13-i ülésén heves vita folyt arról, mit lehettenni ebben a megalázó helyzetben. 13 A Varsóban elfogadott feltételeket mindenkitúlzónak és merevnek minősítette, Kádár maga később egyenesen úgyfogalmazott: „az említett hat pont olyan, mintha majdnem olyan igénnyel lépnénkfel az NSZK felé, hogy kiáltsák ki a szovjet köztársaságot”. 14 Nem túlzásazt állítani, hogy a magyar vezetés számára 1956 óta ez volt a legsúlyosabbválság a szövetségen belül. Jellemző momentum, hogy Kádár még azt is megtiltotta,hogy a varsói jegyzőkönyv létezéséről bárki értesüljön a PB tagjain kívül.Végül a testület arról határozott, a VSZ egységének megőrzése érdekében levélbentájékoztatják az érintett pártok vezetőit, hogy Magyarország lojálisanvégrehajtja a Varsóban hozott közös határozatot, de jelzi: a jegyzőkönyv fő tételévelnem ért egyet, a diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdését nyitvakellett volna hagyni. Azt is közölték, a magyar párt további konzultációra tartigényt a kérdésben. Ekkor ugyanis még azt remélték, hogy a VSZ-en belülimegfelelő ellenlobbizással változtatni lehet a Magyarország számára rendkívülkedvezőtlen helyzeten. Konzultációra hamarosan sor is került, ám az korántsema várt eredményt hozta: az európai kommunista és munkáspártokKarlovy Varyban 1967 áprilisában megtartott értekezletén a résztvevők nemcsupán egy összeurópai biztonsági kon ferencia összehívását sürgető deklarációtfogadtak el, hanem most már nyilvánosan is meghirdették a varsói jegyzőkönyvbefoglalt, a német kérdés rendezésével kapcsolatos követeléseketmint a tervezett konferencia összehívásának előfeltételeit.A NSZK-val történő gyors és zökkenőmentes diplomáciai kapcsolatfelvételév elején még oly ígéretesnek tűnő terve, úgy tűnt, füstbe ment. Kevesebbmint egy évvel később azonban váratlan lehetőség kínálkozott a helyzet újragondolására.Az 1968 januárjában megválasztott új csehszlovák vezetésrőlhamar kiderült, hogy a nyugatnémet kapcsolatok mielőbbi rendezését ugyanolyankülpolitikai prioritásként kezeli, mint Magyarország, így logikusan merültfel egy magyar – csehszlovák „koalíció” létrehozásának lehetősége. KádárJános és Alexander Dubček 1968. február 4-i révkomáromi találkozóján a magyarvezető nagy megnyugvással konstatálta, hogy az NSZK-val kapcsolatospolitikát tekintve a csehszlovák pozíció13 MOL 288. f. 5/417. ő. e. Jegyzőkönyv az mindenben azonos a magyarral, így aMSZMP Politikai Bizottságának 1967. prágai vezetésben szövetségest találtfebruár 13-i üléséről.ennek a magyar gazdaság modernizálásaszempontjából rendkívüli fontossá-14 MOL 288. f. 5/445. ő. e. Jegyzőkönyv azMSZMP Politikai Bizottságának 1968. gú kérdésnek a kezelésében. Kádár ésfebruár 6-i üléséről.Dubček egyaránt örvendetesnek talál-