mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

354 Évkönyv XVI. 2009UNGVÁRY KRISZTIÁNtésére lásd a Kenedi-bizottság jelentését magyar és külföldi állampolgárok aza Miniszterelnöki Hivatal honlapján. esetek jelentős részében nem értesültek4 Az ÁBTL-ben csak olyan külföldiek arról, hogy ellenőrzik őket, vagy nyomozás-ellenőrzésfolyik ellenük. A kül-kutathatnak korlátozás nélkül, akikreugyanazok az adatvédelmi törvények földiek ráadásul gyakran ma sincsenekvonatkoznak, mint a magyar állampolgárokra.USA-állampolgárok például kozó anyagokat a levéltárból kikérjék. 4abban a helyzetben, hogy a rájuk vonat-történészként nem kutathatnak.Nehézséget jelent, hogy a belső elhárításés a hírszerzés párthatározatok-5 A Belügyminisztérium Kollégiumának1953. december 8-i ülése. In Kajári ra felfűzhető ügyeivel szemben a kémelhárítás„története” egyes, egymással(2001) 433.nem feltétlenül összefüggő eseményekláncolatából áll. A szervezet egyes részei „vonalas” módon, azaz ellenségesnektekintett országokkal szemben felépítve, más egységei belföldi területi elven(elhárítási objektumokra osztva) működtek. Ebből adódik, hogy egységes történetcsak nagyon nehezen rekonstruálható. A kémelhárítási munka dinamikáját1956 után elsősorban a külső kémtevékenység határozta meg, a belsőpárthatározatok és intézkedések legfeljebb a feltárt ügyek elintézési módját befolyásolták.Az „elintézési módok” bírósági felelősségre vonás kategóriájábanem tartozó része általában eltűnik a kutató szeme elől. Az „ügynöki játszmák”,az átszervezések, a kettős ügynökök, valamint a „házon belül” – különböző,jogilag igencsak kérdéses módon – megoldott ügyek vagy nem dokumentáltak,vagy dokumentációjuk néhány esettől eltekintve nem került levéltárba.Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy – a belső elhárítás ügyeivel összevetve– alig vannak adataink jelentősebb kémkedési és ezzel összefüggő lebukásiügyekről. Azt sem tudjuk, hogy az információhiány oka a kémkedési tevékenységalacsony mértéke-e, vagy éppen az ügyek szándékos elhallgatása. Továbbiproblémát jelent, hogy 1956 előtt, a sztálinizmus hisztérikus légkörébena belső elhárítás és a kémelhárítás összeforrt, hiszen a koncepciós ügyek nagytöbbségében a belső ellenségnek kikiáltott vádlottakat kémkedéssel is megvádolták.Ahogy 1953-ban az akkor belügyminiszteri posztot betöltő Gerő Ernőmegállapította: „minden területen az imperialista hírszerző szervek irányításaalatt folyik az ellenséges tevékenység”. 5 Kémszervezetnek minősült mindenmagyar emigráns szervezet is. A helyzet 1956 után annyiban módosult, hogya „fellazító” politika elleni harc jelentős részét a belső elhárítástól a mindnagyobb apparátussal megszervezett kémelhárítás vette át. A nyugati kapcsolatokkalrendelkező magyarok üldözésében a kémelhárítók tetemes részt vállaltak,amennyiben az illető kémkedéssel összefüggésbe nem hozható tevé-