mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

276 Évkönyv XVI. 2009SOMLAI KATALINdisszidálások számának csökkenésében, másfelől a párt és a belügy paranoiásfélelmeinek enyhülésében is kezdett megmutatkozni, elősegítette, hogy napirendrekerüljön az országhatárok bizonyos fokú átjárhatóságának kérdése.Az MSZMP Politikai Bizottsága 1960. október 18-án tárgyalta „az MNK útlevél-és vízumrendszerének néhány kérdését”. A kommunista párt korábbanátfogó, elvi állásfoglalás nélkül, kizárólag állambiztonsági problémának tekintettea ki- és beutazásokat, ám ekkorra a kül- és belpolitikai körülmények egyarántmegkívánták a kérdéssel való szembenézést és a kötöttségek lazítását.A párt vezetése ugyan nem hallgatta el az 1956-os emigránsok esetleges hazalátogatásávalkapcsolatos félelmeit, mindazonáltal időszerűnek ítélte az utazásokliberalizálását, annál inkább, mert a szocialista tömb más országaiban is ezvolt a gyakorlat. A PB elvben támogatta az útlevél- és vízumkiadás egyszerűsítését,saját kultúrájától azonban idegennek tekintette, s távolságtartással kezeltea kérdést. Az életszínvonal emelkedése a lakosság egy része számára megteremtetteaz utazások anyagi feltételeit, az így jelentkező társadalmi nyomásnaktett engedményt azonban a párt továbbra is az állambiztonság elsődlegesérdekének vetette alá. A gazdasági szempontok, a kiutazások során elköltöttdevizamennyiség kisebb súllyal estek latba. „Egyéni kiutazást ilyen mértékűt,mint ami Magyarországon van, egyetlen szomszédos ország sem engedélyez afizetési mérleg szempontjait véve figyelembe.” Az idegenforgalomból származóbevételek később fontos, s egyre nélkülözhetetlenebb forrást jelentettekaz állami költségvetés számára, a hatvanas évek elején azonban még nem voltérezhető hatásuk. Így a turizmus megindulása kezdetben inkább anyagi terhetjelentett. Az állami költségből fedezett utazások még a szorosra szabott devizakeretekellenére is megterhelték a fizetési mérleget, az önerőből finanszírozottutak számát pedig – amelyet politikai okokból nem kívántak korlátozni –a beváltható valuta mennyiségének limitálásával tartották kézben. Az utazásokliberalizálása ugyanakkor a Belügyminisztériumra is nagyobb terheket rótt.„A kiutazások és beutazások számának megugrása igen bonyolult munkát jelent,mert mennél szabadabbá tesszük az utat, annál nehezebb lesz az államvédelmetbiztosítani.” Biztonsági fenntartások szinte kizárólag a kapitalistaországok irányában merültek fel, a Szovjetunióba és a népi demokráciákbautazók esetében az elhárítás csak kivételes esetekben végzett ellenőrzést. Az útlevélkérelmetbeadók biztonsági szűrése azonban a politikai vezetés intencióiszerint az elutasítások számának megugrását nem eredményezhette, mert kedvezőtlenfényben tüntette volna fel a magát éppen a határok megnyitásával elfogadtatnikívánó politikai berendezkedést. Ezért mind a magyar lakosság,mind a külföldi turisták utazási tilalom alá eső kategóriáit csökkentették.