mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt157…nem is azzal a szándékkal, hogy disszidáljunk…Nem mindenki a disszidálás szándékával lépte át a határt 1956-ban. H. I.(1934) huszonkét éves bölcsészhallgatóként aktív szerepet vállalt az egyetemistákforradalmi szervezkedésében, november közepén hivatalos szovjet papírokkal,a forradalmi diákbizottság küldötteként ment Ausztriába, hogy a Vöröskeresztmunkatársaival és újságírókkal tárgyaljon. Bécsből Angliába utazott,de még mindig a közeli hazatérés szándékával, s csak 1957februárjában döntöttaz emigrálás mellett.November 17-én az egyetemi forradalmi diákbizottság kiküldött bennünketAusztriába. Ez a küldöttség négy ember volt […]. A diákbizottság szerzett hivatalospapírokat a szovjet városparancsnokságtól, tehát orosz papírjaink voltak. Emlékszem,az igazolvány bele volt varrva a kabátunk szárába, hogy igazolni tudjuk magunkatBécsben. Először is azzal a céllal mentünk, hogy elérjük, hogy az osztrákok a vöröskeresztesszállítmányokat lehetőleg ne a magyar Vöröskeresztnek adják át – mertakkor már az hivatalos kézben volt, tehát a segélyt a szovjetek osztották el, és az nekünknem volt jó –, hanem közvetlen az egyetemre küldjék. Másodszor, amit tulajdonképpenők nem is akartak, de mi útközben kitaláltuk, hogy ha már ott vagyunk,akkor szervezzünk egy nemzetközi tiltakozó diákmozgalmat a magyar forradalomelfojtása ellen.Én Magyarországról soha nem akartam elmenni. Sőt, még emlékszem egy beszélgetésre56 nyarán, amikor már fölszedték az aknazárat, és már könnyebben lehetettutazni, volt az újságírók bécsi hajókirándulása, és ebben az időben találkoztamegy barátommal a Vígszínház előtt. Emlékszem, azt mondta nekem: „Öregem, abbana pillanatban, ahogy a határok megnyílnak, én már nem is vagyok itt. Meglógok,elmegyek Nyugatra.” „De hát hogy? – kérdeztem. – Magyarország az a föld,ahol…” – nyomtam neki egy nagyon hazafias szöveget. Mit tesz Isten? Fölvették azorvoskarra, itthon maradt. Én ezzel a szöveggel pedig kinn maradtam.Hasonlóképpen P. B. (1934) sem akarta végleg elhagyni az országot. Egyetemistakéntrészt vett az október 23-i tüntetés szervezésében, később tagja letta Nemzetőrségnek, és dolgozott a Népszava szerkesztőségében is. November4-e Győrben érte. A zűrzavar elől a biztonságos Bécsbe menekült, bizonytalanjövőképpel.Aztán Győrből határoztuk el, hogy Bécsbe megyünk így hárman, hogy ténylegBécsbe megyünk, de akkor még nem is azzal a szándékkal, hogy disszidáljunk, hanemhogy csak kivárjuk az eseményeket, mert még mindig arra gondoltunk, hogy aNyugat majd ezt nem fogja hagyni, hogy majd lesznek itten lépések, és aztán az oroszokatrendreutasítják, vagy valami történik. Szóval, voltak ilyen remények. Én személyszerint – hát volt, amikor én is reménykedtem benne, volt, amikor viszont ki-SZABADABBVILÁGBANÉLETETTEREMTENI