mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

178 Évkönyv XVI. 2009KŐRÖSI ZSUZSANNAHát én pontot tettem az itteni életem végére. Én nem akartam kétféle módon lavírozni.Be akartam teljesen illeszkedni a holland társadalomba.Hollandiában élő családjától és a hollandoktól is sok segítséget kapott.Mint majd mindenkinek, eleinte neki is voltak nehézségei, de ő azért jött aszabadság országába, mert tudta, hogy ott majd fölszabadulás, kibontakozás jön […],ott majd jobb lesz, és ennek érdekében meg is tett mindent. A nyelvet elsajátította,értelmes munkát keresett és talált egy egyetemen. Miután első házassága(melyet egy Magyarországról ismert asszonnyal kötött) válással végződött,egy holland asszonnyal alapított családot. Papi hivatását ugyan feladta, de önkénteskaritatív feladatokat vállalt. Otthonérezte magát, elfogadta az embereket,akik befogadták, megtanult hollandul élni.Elfogadáshoz vagy toleranciához az akaratnak mindig két oldalról kell jönni.Szóval azt akartam mondani, hogy önmagammal is kompromisszumot kell kötnöm[…]. És hát minden ilyen kompromisszumnak vannak előnyei, hátrányai. Úgy érzem,hogy ez a jövő útja a nagyvilágban is.P. J. (1940), aki 1972-ben érkezett Amerikába, Magyarországon elindultfilmes karrierjét akarta folytatni, kiteljesíteni Los Angelesben. Ennek rendeltalá mindent. Raktárosként, autókereskedőként kezdte, az elsőévekben egyedülarra koncentrált, hogy minél tökéletesebben elsajátítsa az angol nyelvet,és anyagilag független legyen. Visszaemlékezése az eleinte kisebb, idővel egyrefontosabb filmes munkák, a szakmai kapcsolatok felsorolásából áll. Beilleszkednia hollywoodi filmesek társadalmába akart. Felidézett szakmai-társadalmisikereivel azt sugallta, hogy befogadták, elfogadták őt. Megtanulta aszakmát, elismert, foglalkoztatott forgatókönyvíró lett –de azzal is tisztábanvolt, hogy ugyanaz, ami a nagyoknak megadatott, neki nem sikerülhet soha.Tudta, és el is fogadta, hogy kompromisszumokat kell kötnie.Mi [magyar filmesek] soha az életben nem tudtunk volna odakerülni, hogy egyolyan filmet csináljunk, mint Coppola vagy Scorsese. Számunkra ez nem lehetséges!Ezt még ők is nagyon nehezen tudják megcsinálni maguknak. […] Emlékszem, aScorsese kijelentette egyszer, hogy ő minden filmjébe úgy kezd bele, hogy talán ez leszaz utolsó filmje. Mert nem tudja, hogy a következőre hogy lehet pénzt szerezni. Eztmondja a Scorsese, aki a világ egyik legtehetségesebb filmese. Nem is sikertelen, ráadásul.Mi ezt tudtuk, nagyon jól, hogy ez az út nem járható a számunkra. Tehátnem is nagyon érdemes ezen erőlködni annyira. Hanem olyan szituációt kell szereznünkmagunknak, ahol azért mégis a szakmában vagyunk bizonyos szempontból,ami kielégítő. Túlzottan nagy elvárásaink ne legyenek – mert akkor boldogtalanokmaradunk.