mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt 233egyre több fiatal jár a Rotten biller utcailakásba, s közülük – a gyerekei generációjából– sokan lettek a barátai. Kialakulta saját „udvartartása”.A szabálytalan család fenntartását –ebben a lakásban mindig szabálytalanösszetételű családok laktak! – BálintEndre biztosította. Bálint a hetvenesévekben már nagyon népszerű festővolt, sokat foglalkoztatták könyvkiadókis, de még színházi díszletet is tervezett,s gyűjtők is egyre gyakrabban vásároltaka műterméből. Júlia úgy jutottidőnként „nagyobb” bevételekhez, hogyVajda-művet adott el, az akkori viszonyok között olyan árért, amelyből akáregy évig is fedezni tudta a kiadásait.Egy később híressé lett gyűjtő Vaj daLajos Északi táj című művét húsz ezerforintért vette meg, 41 s a vételárat egy évalatt, részletekben törlesztette.Vajda Júlia mindent megpróbált,hogy valamilyen rendszeres keresethezjusson. Minden évben adott be képetaz úgynevezett milliós vásárlásra, 42 segélyértfordult a Művészeti Alaphoz, ésművészkapcsolatai révén a MűvészettörténetiDokumentációs Központnális próbálkozott. Végül 1969-ben azutóbbinál szerződést kötöttek vele: tudományoskutatóként alkalmazták, havi52 órára, négyszáz forintos fizetésért.A munkakörének részletezése rovatba„lexikális adatgyűjtés” került.Tényleges feladata az volt, hogy közkönyvtárbanülve régi folyóiratokbólművészeti cikkeket cédulázzon, megadottszempontok szerint. Végül ezt amunkát (ma már rekonstruálhatatlan,Vajda Júlia, két testvére, Iri és (a Svédország -ban élő) Erzsi, valamint Bálint István felesége,Kollár Mariann Szentendrén 1968 körül41 Egy 30 éves, tudományos munkatárs besorolásúakadémiai kutatónak volt kb.ennyi az éves fizetése. Az eltelt nagyvenév alatt ennek a műnek a piaci, aukciósára nominálisan mintegy az ezerszeresérenövekedett. Ha átszámoljuk nettó kutatóifizetésre, akkor a növekedés reálértékenmintegy tíz-tizenötszörös.42 A képzőművészek, nem lévén műkereskedelem,vagy állami megrendelésbőléltek, ilyet azonban – értelemszerűen –kevesen, és csak a „hivatalos vonalnakmegfelelő művészek” kaptak, vagy egyébpolgári foglalkozásuk volt (tanítottak,könyvkiadónál dolgoztak stb.), vagy amilliós vásárlásokra adtak be művet.Ezeken a zsűri olyan művészektől is vásároltképet, szobrot, akiknek a művészetéta fennálló kánonnal ellentéteskéntértékelte. A művek raktárba kerültek,de a művészek legalább némi bevételhezjutottak.EGY MŰVÉSZCSALÁD ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSAI, 1956– 1982