mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt 205lésmentes) tárolásáról, sem arról, hogy a szobrász az agyagból megformázottfigurát többnyire maga önti ki gipszből, s aztán az öntőműhelyben elkészültbronzkópia vagy -kópiák visszakerülnek a műterembe. Nem esett szó a megmunkálásraváró kőtömbök tárolásáról, a sokmázsányi kőszilánkról, a lecsurgottfestékről, terpentinről, koszos rongyokról, ecsetmosó edényekről, a metszetkészítésselis foglalkozóknál a technikai berendezésekről.Ha a műterem és a lakás együtt van, különösen, ha több művész kényszerülcsaládostul közös lakásba, akkor a normális alkotómunka valamennyiük számáralehetetlen, de legalábbis mérhetetlenül korlátozott. Persze a művészmint belülről irányított ember, akinek az alkotás lételeme, a legnyomorúságosabbhelyzetekben is dolgozik, de munkájában alkalmazkodik a körülményekhez.Lehet kis képeket is festeni, vázlatfüzetbe rajzolni, képterveket,könyvillusztrációt készíteni, lehet éppen nyaraló barátok lakásába bekéredzkedni,kölcsönműterembe járni, a szobrász készíthet 30-40 centiméteresagyagszobrokat, és valahol, egy kollégánál gipszbe öntheti őket. Lehet művésztelepre menni egy-egy hónapra. De nem lehet fát vagy követ faragni, nemlehet freskó- vagy pannótervet készíteni, s már egy festőállvány fölállítása isszinte lehetetlen. Egyáltalán: nem lehet a művészi elképzeléseket korlátlanulmegvalósítani. A beszorított lét az alkotó energiákat ugyan nem tudja megfékezni,de működésük elé kemény korlátot állít. Ráadásul a legtöbb művésznem szívesen mutatja meg senkinek félkész műveit. Ám ha a család otthona ésa művész műterme lényegében azonos, állandóan ki van téve a családtagok, barátok,ismerősök fürkész tekintetének.Mindezt azért szükséges tudni, mertegy festőnek vagy szobrásznak a munkájaokán sokkal nagyobb élettérre van már a dolgozat elején nem tudná, hogy2 Nem lenne tisztességes, ha az olvasószüksége, mint a polgári foglalkozásúaknak.A későbbiekben, amikor sok családdal, 1967– 68-ban a lakás lakójaa szerző 1962-ben került kapcsolatba aszó esik majd szűkösségről, beszorítottságról,a művészi munka ellehetetraférje. Az információk, történések egyvolt, s 1968 decembere óta Jakovits Velenüléséről,érdemes lesz az itt leírtakra része személyes tapasztalás, élmény útjánjutott emlékezni.tudomására.ELŐZMÉNYEK ÉS SZEREPLŐK 21945-ben a lakás lakói, írásunk szereplői felszabadultak. Esetükben egyértelműenfelszabadulásról volt szó, mert – zsidók lévén – bujkálva vagy munkaszolgálatbantöltötték az 1944-es évet, illetve annak második felét, számukraa szovjet csapatok valóban a szabadságot hozták el. Zsidók voltak, és baloldaliEGY MŰVÉSZCSALÁD ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSAI, 1956– 1982