mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt163szerettem, a kollégákat szerettem. Volt egy egyéves gyerekem. […] Akkor elkezdődtekezek a beidézések. […] Megmondták, hogy: „mi tudunk sokat segíteni, de sokatártani is!” […] Először beszélgetés, akkor mondtam, hogy „én nem akarok rendőrlenni”. Akkor úgy rám néztek, hogy hülye ez a pali? És akkor mondták, hogy „minem akarjuk, hogy maga rendőr legyen. Mi azt akarjuk, hogy maga filmrendező legyen.Sőt, mi azt akarjuk, hogy maga sikeres filmrendező legyen – amit mi el tudunkintézni.” „De – mondom –, maga mondta, hogy nincs diplomám.” Azt mondja:„Mindent el lehet intézni!” Mondták, mondták a nagy – ahogy szokták mondani –óhéber dumát, persze, hát azért én is pesti gyerek vagyok, átláttam ennek a célját.[…] Mondták, hogy el is tudunk taposni. És akkor kérdeztem: „De miért pont én?Hát pontosan tudhatják, hogy én egy másfajta karakter vagyok, én ezt nem tudomcsinálni. Meg nem is akarom.” Mondták, hogy őket ez nem érdekelte, hogy milyenkarakterem van nekem. Őket az érdekelte, hogy itt van egy fiatalember, akit meg lehetzsarolni. „Neked van egy egyéves gyereked, van egy karriered, amit szeretnél folytatni,és így tovább, és így tovább, szerintünk ezeket nem akarod föladni. Vagy igen?”Egyre fenyegetőbbé vált a dolog. Én be voltam szarva! Egyszerűen! Nemcsak magammiatt. A gyerekem miatt, meg a feleségem miatt, meg a szüleim, meg az öcsém miatt.És amikor azt mondták, hogy van egy hetem, hogy elmenjek, akkor arra gondoltam,hogy mi a jobb? Ha itt maradok, és nem csinálom, és eltaposnak, és akkor acsaládomat is megszorongatják? Vagy ha elmegyek, és akkor disszidenssé válok, és akkorviszont a családot nem fogják úgy megszorongatni. Én fölmértem, hogy jobb, haelmegyek. Fájni fáj, amennyire fáj a dolog, de akkor ez volt az egyetlen olyan dolog,én akkor úgy láttam, hogy ezzel megmentem, legalábbis a nagy problémáktól a családot.…ebben a hazug világban nem tudok tovább élniP. N. (1951) emigrálását a szovjet típusú rendszerrel szembeni kritikai viszonyávalmagyarázza. Az e kutatás során készült interjúk közül egyedül az ő narratívájábanfogalmazódik meg explicit módon politikai-erkölcsi ellenzékiviszony, magatartás. Ő a legfiatalabb interjúalanyunk, akinek eszmélése a hetvenesévekre esett, amikor már mind nagyobb teret kapott a politikai máskéntgondolkodás. Egyrészt szülei révén –akik már a hetvenes években szamizdatkiadványt szerkesztettek –, másrészt saját „jogon”, az underground autodidaktaművészeként számos rendőrségi zaklatásban volt része. Évekig harcolta hatóságokkal, ám amikor ráébredt, hogy feleségét és gyerekeit is tönkreteheti,az emigrálás mellett döntött. Évekig vártak az útlevélre, majd 1983-banFrancia országba emigráltak.SZABADABBVILÁGBANÉLETETTEREMTENI