mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

148 Évkönyv XVI. 2009KŐRÖSI ZSUZSANNASz. R. (1924) Ludovika Akadémiát végzett katonatiszt volt. 1944-ben kivezényeltéka frontra, de megszökött az egységétől. Budapesten bujkált, zsidóházakat látott el élelmiszerrel. 1946-ban néhány hónapot a Honvédelmi Minisztériumbandolgozott. Miután a háború alatti magatartásáért előléptették,édesapja kapcsolatai révén (aki magas rangú nyugalmazott katonatiszt volt) főhadnagykéntnyugdíjaztatta magát. Ezt követően beiratkozott a közgazdaságtudományiegyetemre. Emigrálását a kommunisták előretörésével indokolta,azzal, hogy nem akart egy totális rendszer részeként élni. Az élet igazolta is adöntését, családját az ötvenes években többszörösen meghurcolták. Huszonnégyéves volt, amikor családi kapcsolatait mozgósítva 1948-ban kivándorlóútlevelet kapott, és elhagyta az országot. Elbeszélésében nem bontakozott kisem érzelmi, sem egyéb konfliktus, racionális döntést hozott, kétségekről nemszámolt be. Viszonylag röviden beszélt életének erről a szakaszáról, és sokakkalellentétben nem használta a menekülés vagy bármilyen más, kényszerreutaló kifejezést. Bár Sz. R. is a politikai véleménye miatti üldöztetéstől valófélelmében ment (menekült) el, s ezt még akkor tette, amikor legálisan tehette,elbeszélését mégis a disszidenstudatra építette fel.És akkorra a hangulat ugye nagyon megváltozott, és az újságok olvasásával is lehetettlátni, hogy a kommunista párt bekebelezte a szociáldemokrata pártot. Szóvala politikai fejlődés abba az irányba tartott, hogy itt totalitárius rendszer lesz. És ez atotalitárius rendszer kezdett valóra is válni. […] És még volt egy nagyon kimondottjele ennek. Nem tudom, mondtam, nem mondtam, szóval ateista voltam, nem érdekeltaz egyház. De a húsvéti feltámadási körmenetre, ami egy ilyen társasági esemény,arra elmentem. 1948 nagyszombatjának feltámadási körmenetére. És ottanmár lehetett látni, hogy rengeteg rendőr volt, és fényképeket csináltak meg ilyesmiketcsináltak. Szóval lehetett látni, hogy az állam kezd beleavatkozni egyre inkább ezekbeaz egyházi dolgokba is. És akkor én 48 tavaszán, szóval húsvét után mondtam azédesapámnak, hogy én el akarok menni innen. Én emigráltam, de én nem feketénmentem, én kivándorló útlevéllel mentem el. És ez még mindig az édesapámnak köszönhető,neki nagyon sok régi kapcsolata volt ebben az úgynevezett feudális országban,mert még továbbra is feudálisak maradtak bizonyos dolgok.D. K. (1928) jogászhallgató volt. 1949-ben, huszonegy évesen menekült el.Nem akarta elhagyni az országot, de a mind tapinthatóbb orwelli légkörben félnikezdett, mert tudomására jutott, hogy egyetemi társai, akikkel esténként találkozott,és megbízott bennük, többször is feljelentették rendszert bírálómegjegyzései miatt. Szülei –felismerve a veszélyt –emigrálásra biztatták fiukat,és mivel ekkor már nem tudott útlevélhezjutni, 20 kerestek számára 201948– 49fordulójától az útlevélügy is ál-egy