mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Gépezet65előzőhöz képest mérsékeltebb formájához. Szerinte azért, mert az országbana konszolidáció gyorsan folyt, és így „azon reményeik dugába dőltek, hogy az»ENSZ beavatkozása« folytán vagy más erőszakos úton eltávolítsák helyérőla Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt”. Mindez viszonylagos passzivitásrakésztette az együttes tagjait. Vida elismerte, hogy 1957 februárjában LitvánGyörgy működésképtelenné tette a Hoffmann Tiborné lakásán elhelyezettsokszorosítógépet, amelyet aztán elrejtettek, és később a Dunába dobtak.A súlypont tehát az információk kicserélésére került. Tovább folyt azonban amásik veszélyes államellenes tevékenység: a pénzgyűjtés a letartóztatottak családtagjaiszámára, aminek a politikai rendőrség és a bíróság szerint egyetlencélja „a szolidaritás szervezése” volt.Az indoklás végül kitért a „központnak” az ideológiai befolyásolás terén kifejtetttevékenységére, amely Vida megállapítása szerint „a Hungaricus I. terjesztésébenmerült ki” (a bíró itt eltért a vádirat állításaitól, amelyek szerint avádlottak óriási, kártékony ideológiai hatást fejtettek ki). Következett FeketeSándor Hungaricusának, majd a tanulmányról külföldön megjelent cikkeknek,azután Fekete Sándor egyéb írásainak taglalása – a Hungaricus kéziratban maradtmásodik részéé és röviden a zsebenciklopédiáé. Vida itt szörnyülködveidézett a Hungaricusból különböző, számára felháborító részleteket.„Az ideológiai befolyásolás során még azt az eredeti elképzelésüket sem valósítottákmeg, hogy »tanulókörökben« folytassák, hanem ismerőseik körébena Hungaricus I.-et terjesztették”, amelyből mintegy 50 példány forgottközkézen. S bár „a bíróság nem tartotta feladatának annak felderítését”, kitőlkihez jutott el az írásmű, az indokolásban Vida mégis megnevezett néhányszabadlábon lévő személyt is – Szalai Sándort, Kun Miklós orvost, KissÁrpádot, Fábri Ervint, Csanádi Györgynét, Pataki Ferencet. Itt kerített sortarra a vádra is, amely a Hoffmann Tiborné lakásán Bibóval és Gönczcel történttalálkozóval volt kapcsolatos. Erről azt állította, hogy Fekete és Litvánazért juttatta el a Hungaricust Bibó Istvánhoz és Göncz Árpádhoz, mert ígytettek még egy kísérletet „a koalíciós kapcsolatok felelevenítésére, a polgáridemokratikus elemekkel való egyesülésre és befolyásuk ily irányú kiterjesztésére”.A vádirattal ellentétben viszont azt állapította meg, hogy ez a kísérletüksem vezetett eredményre; a vizsgálati osztály állításaival és Fekete Sándor vallomásávalszemben tehát elfogadta azt, amit Bibó és Göncz tanúkihallgatásaés Litván György, valamint a későbbi perben elítélt, itt viszont tanúként elővezetettHoffmannTiborné vallomása tartalmazott – vagyis hogy nem volt szótovábbi kapcsolatokról és koalícióról.MÉREI FERENC ÉS TÁRSAI „ELLENFORRADALMI SZERVEZKEDÉSE”