mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

176 Évkönyv XVI. 2009KŐRÖSI ZSUZSANNAN. T. (1943), a nyughatatlan kalandor mindig másra, folyton máshová vágyott.Egész életében kereste a változást, a változatosságot, s annak érdekében,hogy befogadják, könnyen és örömmel alkalmazkodott. Életszemlélete,alkata is erre az életformára predesztinálta. Ausztráliában telepedett meg,egyik városból a másikba költözött, szinte állandóan úton volt, de mindvégigazzal a tudattal, hogy egyszer újból hazatalál. A vendéglátóiparban, többnyireszállodákban vezetőként dolgozott, munkája kapcsán élt Angliában és aBermuda-szigeteken is.Mindenhol jól éreztem magam. Rendkívül otthonosan mozogtam én akkor márAusztráliában, bárhova mentem. Mindenhol rendkívül jól éreztem magam, mindenholtaláltam pikantériát, érdekességet, különlegességet, életmódot, futó kapcsolatokat,ismeretségeket. Érdekes életforma volt ez. Ez olyan, mint a vándorcirkusz. […]Máma itt, holnap ott. […] Beilleszkedtem. Mondhatnánk, papíron teljes életet éltem.De állandóan az az érzés volt bennem, hogy máma itt, holnap ott, és oly mindegy.Tehát tulajdonképpen nem éreztem úgy, hogy én most ott tudnám befejezni, vagy valamiegetverő nagyot alkotni. Próbálkoztam egy-két dologgal, de úgy nem tudott engemlekötni semmi. A legnagyobb élvezet az egész kint tartózkodás alatt az volt, hogyamikor csak kedvem volt, szedtem a sátorfámat, és odébbálltam, hosszú kilométerekkelarrébb. Az az Ausztrália egy hatalmas földrész, egy nagy ország. […] De igaz,hogy az első nap, hogy átléptem a határt, és kitettem a lábam az országból annak idején,már akkor mondtam, hogy én majd egyszer jövök haza.Visszaemlékezése tele van reflexiókkal. A beilleszkedéssel kapcsolatban akölcsönösség szükségessége mellett érvelt. Tudta, tennie kell azért, hogy elfogadják,befogadják, és ezzel párhuzamosan neki is el kell fogadnia a másikkultúráját.Többnyire az okos ember mindig úgy döntött, hogy kereste az eredeti népnek akapcsolatát, mert el kellett hogy fogadtassuk magunkat először is ahhoz, hogy ott zökkenőmentesen,jól tudjunk élni. Ez nem azt jelenti, hogy az ember veszítse el az identitását,de nagyon fontos dolog az, hogy van egy közmondás: „Ha Rómába mész, akkorúgy kell csinálnod, ahogy a rómaiak csinálnak.” Nem? Úgyhogy ez valóban ülmindenféleképpen, tehát az embernek alkalmazkodnia kell. […] Tehát egy emigráns,mikor elmegy egy idegen országba, el kell fogadnia azt, hogy az a nép az esetleg egymás mentalitás, más szokásokkal, más vallási beállítottsággal, és sok minden más dolgokkalfoglalkozik kultúrájánál fogva, mint ahogy mi. Tehát akkor inkább azt el kellsajátítani, udvariasan át kell venni tőlük, és úgy lehet valahogy az embernek a jéghátán is megélni.Mindemellett –több interjúalanyhoz hasonlóan –büszkén őrizte nemzetiönazonosságát, mi több, a nemzeti jelképek használatával fennen hirdette is.