mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

174 Évkönyv XVI. 2009KŐRÖSI ZSUZSANNANarratívájában az a legszembetűnőbb, hogy bárhová ment, a régi, itthoni,többnyire arisztokrata kapcsolatait kamatoztatta. Franciaországi és svájci történeteinekfőszereplői éppúgy ebből a körből kerültek ki, mint ahogy Ame -rikában is mindig felbukkant egy magyar, szinte hálózat volt a magyarok között,mindenki segített a másiknak, ismeretlenül is, ez volt a hátországa, ez nyújtottbiztonságérzetet.Azt tudtam, hogy a családom várt, de azt nem tudtam, hogy ezzel jár több százmagyar, akik mind a bátyám barátai voltak. Öt év alatt fölelevenedtek a régi ismeretségekmeg barátságok, mert nagyon sok ember ment ki. Ezeknek már elmondtaötszázszor, hogy majd én jövök, de már csak legyintettek, hogy áh, úgyse jön. Hát jöttem.Mindenki várt. […] Ezek mind vártak már. És akkor ide mentünk vacsorázni,meg oda mentünk vacsorázni. Megismerkedtem egy csomó emberrel.És bár voltak kapcsolatai a befogadó társadalom tagjaival is, azokat felszínesebbnek,értéktelenebbnek tartotta. Számára a jó kapcsolathoz, ahhoz hogyértsék egymást, elengedhetetlen a közös kulturális gyökér.Magyar egyedülálló nő létemre képtelen voltam egy olyan kapcsolatot teremteni,aminek jövője is van. Mert bár szeretem az amerikaiakat, de annyira más a mentalitás.Nehéz lett volna például házasságba belemenni egy amerikaival. Az indítómotornem volt ott. Tehát hogyha én azt mondtam, hogy Lánchíd, akkor ő nézett rám,mint borjú az új kapura.Éppen ezért kereste a kapcsolatot a kinti magyarokkal, akikkel könnyen közösnevezőre jutott.Ott [New Yorkban] minden évben vannak nagyon nívós és nagyon szép magyarbálok. Az egyik a piarista bál, a másik a katolikus bál, három vagy négy bál. Az országtöbbi részéről is jöttek erre az eseményre.Viszont nem találta a közös hangot a háború előtt vagy alatt emigráltakkal,kerülte őket. Magát mint ötvenhatost azonosította, bár a forradalomban nemvett részt, „csak”1956-ban menekült el az országból. A korábbi disszidensekkelszembeni ellenszenvét nem a politikai másként gondolkodással, hanem akulturális, viselkedésbeli különbségekkel magyarázta.Volt magyar ház, de nem az a fajta társaság és nem az a fajta magyar, akit miszívesen kerestünk volna. Először is nem ötvenhatosok lehettek. Én azt hiszem, őkrégebbi magyarok voltak. A már régebben ott élő emberek azt mondták – mármintrégebben, mint én –, hogy ezek között az emberek között állandóan viszálykodás ésversengés van, és én azt mondtam, hogy nekem ebből elég volt, erre nincs szükségem.Én távol tartottam magam tőlük, úgyhogy velük nem volt kapcsolatunk.T. B.-ből (1929), a huszonhét éves ötvenhatos disszidensből Svájcban sikeresreklámszakember lett. Bár az interjúban beilleszkedésre vonatkozó köz-