mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

54Évkönyv XVI. 2009GÁL ÉVAMéreinek régi szociáldemokrata ismerőseivel (Révész Andrással és másokkal)folytatott (lehallgatott) beszélgetéseire mint a szociáldemokrata párttal valószövetkezésre hivatkoztak.A mondanivaló súlyosbítására bőségesen alkalmazták a még nyomatékosabb„alávaló”, „aljas”, „elvetemült” jelzőket. Például: „Legalávalóbb eszközökkelazon tevékenykedtek, hogy a Magyar Népköztársaság elleni külső támadásokatfokozzák és az ország nemzetközi helyzetét nehezítsék.” Néhánysorral lejjebb: „Az ellenséges csoport tevékenysége a belső rend elleni aknamunkamellett arra irányult, hogy fokozza a hazánk elleni imperialista támadásokat.”A vádnak ezt a részét különösen fontosnak tartották, és a továbbiakbanis többször visszatértek arra, hogy a szervezkedés segítette a nyugati emigráció„hazánk elleni támadásait”, a nyugati burzsoá sajtó uszító propaganda-hadjáratátstb.Az áruló, illegális, aljas, ellenforradalmi, népellenes és hasonló jelzőket felváltvavagy akár együtt összesen százhatszor használták a vádiratban. NagyImre állandó díszítő jelzője az áruló volt; a találkozások mindig illegális megbeszélésnekminősültek, amelyeken valaki elnökölt és ahol határozatokat hoztak,holott a bizonyítékként csatolt vallomásokból – akárhogy erőlködtek is akihallgatók – ennek épp az ellenkezője derült ki. De a vádirat szerint illegálisnakszámított még az üzenet is, amelyet valaki a fejében vitt át a határon, és titkosakvoltak az információk, amelyeket Mérei a letartóztatásokról és a készülőperekről megüzent (a „titkos információk” valójában Széll Jenőtől származtak,de ebben a vádiratban róla még nem lehetett szó).Egy másik gyakran használt kifejezés az „áruló csoport”, „ellenséges, illegálisstb. csoportosulás” – a tettesek minden bűncselekményt csoport, csoportosuláskeretében követtek el. A csoport, csoportosulás szó huszonegyszer fordul előa szövegben, megfelelő jelzőkkel ellátva, holott a valóságban ezeknek a társaságoknakeszük ágában sem volt csoportokat alakítani.Konkrét vád tárgyává tehető cselekménynek maradt végül is a FeketeSándor által saját kezdeményezésére Hungaricus álnéven megírt 48 oldalaspolitikai elemzés – valójában inkább pamflet –, továbbá ennek mintegy ötvenpéldányban történt sokszorosítása és szűk körben való terjesztése, majd külföldreküldése és az Október Huszonharmadika című lap néhány számának sokszorosítása(mindez 1956 végén és 1957 elején történt). Súlyos bűncselekménynekminősítették ezenkívül a letartóztatottak hozzátartozóinak segélyezését,amelyben legfeljebb húsz-harminc ember havonta két-három ezer forintot tudottösszeadni; s végül azt, hogy a Mérei Ferenc körül vagy tőle függetlenülkialakult társaságok időnként összejöttek és beszélgettek, mi tagadás, főleg po-