mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt177Voltak megnyilvánulásaim Ausztráliában, amik elengedhetetlenül magyarnaktűntek, mint például több kocsim volt, de az utolsó két autómban – és remélem, fogoktudni hozni róla fotót –, ugye fehér kocsim volt, és az autóban végig versenycsík voltfestve, piros-fehér-zöld végig. És minden kocsimban hátul ki volt az ablakba ragasztvaa Fradi-embléma. Szóval azt csak az tudta, hogy mi az, aki magyar volt, éslátott engem az utcán ezzel közlekedni. És nemegyszer fordult elő, hogy magyarok,ugye – azt az ember nem tudhatja, mert ott mindenkinek ausztrál rendszámú kocsijavan – dudáltak rám és integettek, és némelyik még ki is üvöltött az ablakból,hogy „Hajrá Fradi!”, mert látták hátulról. Mert volt, amikor háromszögletű Fradizászlóis volt a kocsiban. Tehát kokárda, magyar zászló, magyar csíkok, ezek voltakbenne. Én nagyon büszke voltam arra, hogy akármilyen társaságba vagy munkábamentem, elsősorban kihangsúlyoztam, hogy én magyar vagyok. Az valahogy nekemegy olyan dolog volt, hogy „Gyerekek, itt vagyok, és nektek még ilyen nincs a bélyeggyűjteményetekben.Tehát, tegyetek engem be!”Amint láttuk, N. T. be akart illeszkedni, és ennek érdekében természetesenmihamarabb el akarta sajátítani a nyelvet. Ezért sem kereste a kapcsolatotaz ausztráliai magyar emigránsokkal, hiszen többségük zárt közösségben élt,alig volt kapcsolatuk a befogadókkal.Az az időszak, az nem telt úgy el, hogy különösebben sok magyar barátot vagy ismerőstgyűjtöttem volna magam köré. Valahogy úgy hozta a sors, hogy nemigenakadtam össze velük. Ami nem egy hátrány végeredményben, mert hát hadd mondjamel őszintén, ez sokat segített abban, hogy akklimatizálódjak, és beleilleszkedjekegy kicsit jobban az ottan életformába, környezetbe. És mondjuk, hogy nyelvtanuláshozis ez jobban segített hozzá így. Mert nagyon sok példa van előttem, hogy magyarokkijöttek, már évek óta ott voltak, és még mindig nem tanultak meg rendesen angolul.Mert annyira csak a magyar környezetre, magyar ismerősökre és rokonokraszorítkozva, magyarként élték továbbra is ott az életüket. Én is magyarként éltem azéletemet, de ugyanakkor nem zártam be a kapukat a helyi szokások előtt vagy a helyi,mondjuk, nyelv előtt, ugye, ami nagyon fontos.Z. T. (1930) 1976februárjában érkezett Hollandiába. Teljesen új életetakart kezdeni, és ennek sikerét csak úgy látta biztosítva, ha minden kapcsolatátmegszakítja Magyarországgal. Azokat a terheket, amiket egy ilyen kommunistarendszerben az embernek a nyakába tudnak rakni, azt sem egyénileg, sem a családrészére nem akarom vállalni. Félt attól, hogy az államvédelem a határokon túlis eléri, és nem akart zsarolási lehetőséget hagyni. Lemondott az állampolgárságáról,lakását az államra hagyta. Emigrálását végérvényesnek tekintette,nem akart visszajönni, nem is hagyott lehetőséget erre. A beilleszkedés számáramagától értetődő szükségszerűség volt.SZABADABBVILÁGBANÉLETETTEREMTENI