mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt189nyelvű könyveit, hosszú ideig nem volt hajlandó magyarul megszólalni. Az volta célom, igen, hogy angolul gondolkozzak. Mindezek ellenére Kanadában sem tudottbeilleszkedni.Ott barátot nem nagyon lehet szerezni, ott ismerősöket lehet szerezni. Tehát voltegypár ember, akivel úgy kapcsolatban voltam, de ezek olyan nagyon felszínes ügyekvoltak. És hát mivel pénzem nem volt, hát arra nem is gondolhattam, hogy egy barátnőtösszeszedek. Úgyhogy ez egy ilyen ötéves szerzetesi egzisztencia volt.Ezt követően több mint tíz évet élt New Yorkban. A kezdeti eufória hamarelszállt, és bár új felesége révén otthonra talált, s a rendszeresen végzett alkalmimunkákkal még anyagi biztonságot is tudott teremteni, mégsem érezte jólmagát. Magányát nem oldotta a társaság sem: egyedül volt, a társas együttlétekbőlhiányzott a közös kulturális háttér.Szellemi partnereket nem találtam. Tehát arra nem volt módom, hogy egykönyvről elbeszélgessek valakivel vagy képekről, vagy bármiről. Nagyon jó szívű, nagyon,hogy úgy mondjam, segítőkész emberek tucatjaival találkoztam. Tehát emberilegfantasztikusak voltak, csak szellemileg. […] Megvolt a maguk világa, és nekemkellett alkalmazkodni. Tehát az én világomról nem lehetett beszélgetni, de az ő világukrólremekül.I. B. (1946), a Magyarországról kiutált festőművész, amint 1979-benPárizsba érkezett, menedékjogot kapott, és különböző menekültügyi szervezetektámogatták. Egy év múlva bevándorlóútlevéllel a zsebében Amerikábament. Ott élt 2003-ig. Volt, amikor komoly nehézségekkel küzdött, szintenyomorgott, máskor meg éveken át biztonságban élt, jól fizető illusztrátorimunkákat kapott.Nagyon változó volt, voltak jó éveim, voltak nagyon rossz éveim. Több volt a rosszév, mint a jó év. Nem tudom általánosítani, nagyon személyes volt. Voltak olyanévek, amikor nagyon rosszul éreztem magam, és volt pénzem. De voltak olyanok,amikor nagyon jól éreztem magam, de nem volt pénzem. Aztán beteg voltam. Mindenfélevolt! De voltak nagyon nehéz évek, meg magányosabb évek.1990-ben már műtermet bérelt magának, festményei szinte minden évbenmegjelentek valamelyik kiállításon, egy részüket el is tudta adni. Sikerei voltak,ám sem az amerikai társadalomban, sem New York művészeti életébennem volt otthon.Én nem próbáltam meg amerikai lenni, és az én magam magyar világát sem csináltammeg. Voltak magyar barátaim, akikkel rendszeresebben találkoztam. […]mély amerikai kapcsolataim is voltak. Még az elején volt, hogy Amerikában inkábbamerikaiul kéne élni. Ez nem sikerült, nem sikerült teljesen átvenni a ritmusát, amentalitását. De a mindennapok szintjén automatikusan úgy éltem, ahogy NewSZABADABBVILÁGBANÉLETETTEREMTENI