mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

146 Évkönyv XVI. 2009KŐRÖSI ZSUZSANNAkönnyebben találtuk meg az értelmiségi repatriáltakat, és ők szívesebben is vállalkoztakaz interjúra, mint a kevésbé képzett és/vagy kevésbé sikeres társaik.De adódhat a hólabda módszerből is. Interjúalanyaink –miként mások is –többnyire a hozzájuk hasonló társadalmi helyzetű emberekkel vannak kapcsolatban,őket ajánlották nekünk. A kevés elutasítást a saját életüket valószínűlegkudarcosnak értékelőktől kaptuk, és jellemzően nőktől.Anélkül, hogy akár ismertetném, akár állást foglalnék a napjainkban zajlóinterjú-módszertani diskurzusban, fontosnak tartom röviden jelezni, mikéntkeletkeztek az itt elemzett visszaemlékezések. Életútinterjúkat vagy más szóvalélettörténeti interjúkat rögzítettünk. Amikor először felkerestük az interjúalanyt,röviden ismertettük a kutatás célját, és ezzel nemcsak az interjú kereteitadtuk meg –vagyis hogy az életút megismerésén túl mi mindenre vagyunkkíváncsiak –, hanem egyúttal megteremtettük a –jó interjúhoz elengedhetetlenülszükséges –bizalomteli légkör alapjait is. A beszélgetések során engedtük,hogy az interjúalany az általa választott keretben konstruálja meg élettörténetét,nem vágtunk a szavába, belekérdezéssel nem akasztottuk meg atörténetfolyamot, nem sürgettük. De ha úgy éreztük, hogy az interjúalany elbizonytalanodik,megerősítésre, kérdésre vár, akkor röviden mi is megszólaltunk.Ha az interjúalany valamely részlet (akár egy történet, akár egy érzelem,akár egy reflexióértelmezése) felett átsiklott, továbbmesélésre buzdítottuk, hapedig az asszociációi során túl messzire kalandozott, és a kiinduló történet felejtődnilátszott, segítettünk visszatalálni, akár konkrét kérdéssel is. Ha elbeszélésébenellentmondást érzékeltünk, igyekeztünk azt mélységében feltárni.Ily módon tehát nem hagytuk magára az interjúalanyt emlékei felidézése során.Tettük mindezt azért, mert célunk az elbeszélő mind teljesebb megismeréseés annak megértése volt, hogy milyen szerepet tulajdonít magának, illetveszűkebb környezetének az események sorozatában –elsődlegesen tehátnem a tényszerű adatok összegyűjtése vezetett bennünket.Az interjúalany maga válogat múltjából, maga alkotja meg a történeteit.Olyan eseményeket és élményeket idéz fel, amelyek vele történtek meg, vagyamelyek közvetlen hatással voltak az életére. De az így keletkezett szövegeknem a múlt eseményeinek rekonstruálásaként értelmezendők, hanem a múltolyanfajta újraalkotásaként, amely „éppúgy függ az emlékezés jelenének külső(»objektív«)tényezőitől (hely, idő, az emlékező kora, neme stb.), mintszubjektív állapotától (attól, hogy hogyan tekint az emlékező a saját jelenére,vagy mi a célja emlékezései közreadásával, és kihez vagy kikhez kíván elsősorbanszólni általuk)”. 18