mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt165inak lefoglalásában), küldetéstudata, hogy papként szolgálja hazáját, segítsenaz embereknek, nem engedte, hogy elmenjen egy nyugodt, kényelmes világba.Felszentelését követően papi feladatait komolyan véve gyakorolta hivatását azÁEH kirótta keretek között, olykor a kiskapukat is megkeresve. Amikor ezt csináltam,akkor azt mondtam, hogy hát igen, itt van a helyem. És van értelme, hogyitt vagyok, és tudok olyan dolgokat előhozni, amiket elképzeltem, hogy szeretnékcsinálni. Ám a kudarcok következtében (külföldi tanulmányútra vonatkozó kérelmételutasították, a már megvédett doktori disszertációja kapcsán, amelynektémája a fogamzásgátlás volt, az egyházi hatóság rendreutasította, büntetésbőlismét áthelyezték stb.) 1973-ban már úgy érezte, elérkezett ahhoz aponthoz, amikor föl kell mérnie: van-e még további kilátás arra, hogy én Ma gyar -országon tudjak élni, és előrehaladni, és munkaterületet és értelmes munkát találjak,vagy pedig befejeztem. Arra jutott, nem érdemes tovább küzdenie. A tiltásokkényszerítették arra, hogy máshol folytassa életét, munkáját. A hatalom számárakényelmesebb volt, ha nem marad tovább az országban. 1975-ben kivándorlóútleveletkért, megkapta,és így emigrált.Szinte minden elbeszélő valamiféle kényszerítő erővel magyarázta kivándorlásamotiváltságát. Sokan az üldöztetéstől való félelemmel, vagy tényleges üldöztetésselindokolták menekülésüket. Volt, akit már korábban letartóztattak,kitelepítettek, bebörtönöztek, és joggal tartott attól, hogy ez megismétlődhet,mások „csupán”történelmi tapasztalataikra támaszkodtak. Azok, akik a Kádár-rendszerévei alatt vándoroltak ki –többnyire szintén a represszióáldozataivoltak, de nem fizikailag bántalmazták őket –, életterük beszűkülésével, aszabadság hiányával, a számos területen megtapasztalt korlátozás elviselhetetlenségévelmagyarázták tettüket. A nem maradt más választás hangsúlyozásaeredményeként ezekben a visszaemlékezésekben a kivándorlás elhatározása soránannak idején felmerült kétségek a feledés homályába vesztek, döntése helyességétutólag egyik emlékező sem vonta kétségbe. Többen áthárították afelelősséget: elmondásuk szerint szülő vagy más, rájuk nagy befolyást gyakorlóközeli rokon közvetlen vagy közvetett hatására hagyták el az országot, másokata külföldön élő ismerőstől, rokontól várható segítség is arra ösztönzött,hogy nekiinduljanak. Volt, aki megoldhatatlannak látszó magánéleti problémáitis felsorakoztatta döntése igazolására. Néhányan viszont –az előzőektőleltérően –nem beszéltek kényszerről. Ezekben a narratívákban az emigráláselhatározása nem esik egybe a határ átlépésével. Eredeti szándékuk szerint átmenetilegmentek el az országból a biztonságosabb világba, vagy hogy segítségetkérjenek a Nyugattól, de vissza akartak térni Magyarországra. TettükSZABADABBVILÁGBANÉLETETTEREMTENI