mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt151hogy ami 56 előtt volt, az átjáróház volt ahhoz képest. Ahogy akkor kinézett ahelyzet.Nehéz volt meghozni a döntést, csakis a börtön fenyegető közelsége kényszerítettearra, hogy elhagyja hazáját.56-ban nekem nyilvánvalóan el kellett hagynom az országot. Nem volt mese, haén itt még lézengek egy kicsit, akkor előbb-utóbb engem vissza bevisznek, még rámnyomnak valamit. De ez egy kényszer volt, nem azért mentem, mert akartam: azértmentem, mert kellett. […] Ugye, ha 56, ha úgy alakultak volna a dolgok, ahogy én56. november 3-án hittem, hogy fognak, vagy talán mások is, akkor soha eszembenem jutott volna elhagyni az országot. Miért? Hát én idevaló vagyok.E. V. (1931) liberális polgári családjában már a háború alatt, majd azt követőentöbbször is felmerült az emigrálás gondolata, de itthon maradtak, éskésőbb, az ötvenes években, amikor az események igazolták félelmeiket, márnem tudtak elmenni. Ennek fényében szinte törvényszerű, hogy a huszonötéves E. V., amint módja nyílt rá, hogy régi tervét valóra váltsa, cselekedett. Erre1956. október 25-én került sor először, de akkor a rádióban hallott reménykeltőhírek félútról visszafordították.25-én fölültem a biciklire, és elmentem. […] Megérkeztem Mosonmagyaróvárra.Ott szálltam meg, ott aludtam. És akkor beállítottuk a rádiót, és akkor hallottam azelső beszédeket: hogy Magyarország ki akar szállni a Varsói Paktumból, és mintSvájc és Ausztria, semleges akar lenni. Hát, mondom, akkor én nem megyek el. Smásnap visszajöttem Budapestre. Én akkor nem akartam elmenni.Miután visszatért a fővárosba, természetes volt számára, hogy a sebesültekellátásában segítenie kell, de a harcokban nem akart részt venni, fegyvert nemfogott. És aztán az ő történetében is elérkezett az a pillanat, amikor már nemmaradt semmi, amiért érdemes lett volna maradnia. Egyedül határozott, és aszülei támogatták. Az interjú során nem magyarázta az elhatározást, elbeszéléseszerint magától értetődő, szükségszerűés jó döntést hozott.És ugye november 4-én csattant az ostor, és akkor kiderült, hogy álom volt minden,hogy most ki tudunk ugrani ebből. S akkor itt voltam december 3-a, 4-e felé. Ésakkor december első hetében láttam, hogy ennek most már vége, és akkor elhatároztam,hogy most már megyek. Anyámtól elbúcsúztam, az apám lenn volt Szemesen, tőlenem tudtam direkt elbúcsúzni. És akkor elindultam. […] Anyám azt mondta, mennedkell, neked nincs itt a helyed, neked ott a helyed. És az apám is ezt mondta később.…akkor én se maradokÖ. B.-nek (1933) származása okán (apja magas rangú köztisztviselő, anyainagyapja földbirtokos volt) a Rákosi-rendszer különösen nehéz időszakot je-SZABADABBVILÁGBANÉLETETTEREMTENI