mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt191megáll ez a fel-feldobott kő, és kezd zuhanni vissza. Kezdesz rájönni, hogy nem leszelsoha se svájci, se francia, se olasz, sőt nem is akarsz olyan lenni, mint ők, mert ők isgyarlók, hétköznapiak, sok az ostoba. Rájössz arra, hogy magyar vagy, és a magyar –majdhogynem egy nacionalista gondolat – különb nép, mint ezek. Legalábbis egy csomódologban a magyar leleményes, egyszerűen elkezd jönni, hogy magyar vagy. Nemtudsz más lenni, akkor mi lehetsz, magyar. Akkor ehhez kell ragaszkodni, aztán egyidő után már kérkedik is ezzel az ember, és elkezd nagyon fontos lenni, hogy ő magyar.Azok közül, akiknek nem sikerült beilleszkedniük a befogadó ország társadalmába,többen külön is hangsúlyozták a magyarországi rendszerrel szembenipolitikai ellenállásukat, mintegy ezzel is igazolva menekülésüket.Isten ments, azt mondtam, hogy én még ezeknek a vörös csillagát lássam! (I. J.)Számomra megbocsáthatatlan volt, hogy a Kádár pajtás 398 [sic!] embert akasztatottföl 56 és 58 között. Ez megbocsáthatatlan bűn az én szememben. Úgyhogyezért nem is akartam ezekkel se szóba állni, se tárgyalni, se semmi. (Á. B.)Akár elmenekült, akár hivatalos engedéllyel hagyta el az országot, amint átlépteaz országhatárt, az emigráns számára új élet, de legalábbis új életszakaszkezdődött. Interjúalanyaink elveszítették otthonukat, munkájukat, szülőhazájukatés anyanyelvüket, többen családjukat is. Idegen helyen találták magukat,az addig megszokottól merőben eltérő körülmények között, egy másik világban,másik társadalomban, amelyet meg kellett ismerniük, és amelyben új életetkellett kezdeniük. A helyzetük csöppet sem volt könnyű, még akkor sem,ha indulásukat szerencsés körülmények segítették. Volt közöttük, aki könnyedén,szinteautomatikusan kezdte/folytatta életét az új világban, mások összeszorítottfoggal, keményen küzdöttek, hogy boldoguljanak. Volt, aki sohasemtalálta meg a helyét választott hazájában, és volt, aki eleve elutasította azt,hogy úgy éljen, ahogy a befogadó ország állampolgárai. Láttuk, hányféle módonvallottak a visszaemlékezők arról, mit jelentett számukra hazát váltani,otthont teremteni, értelmes életet élni. Bepillanthattunk sikeresnek és kevésbésikeresnek értékelt életutakba. De egyetlen olyan interjúval sem találkoztunk,ahol tragédiába torkollt, vagy teljes összeomlást hozott volna a kényszerűemigráció. Egyik szóra bírt emigráns sem fogalmazott meg kétségeket egykoridöntése helyességét illetően. Senki sem mondott olyat, amiből arra következtethetnénk,hogy megbánta. Könnyen érthető ez azok esetében, akik sikereséletpályáról meséltek nekünk: miért is kérdőjeleznék meg egykori döntésüket?De azok sem igen fogalmaztak meg kételyt, akik a beilleszkedés nehézségeiről,esetleg kudarcáról adtak számot. A legfontosabb vágyuk, ami leginkábbhajtotta őket, teljesült. Szabad világban élhettek, ahol nem üldözték őket hitük,politikai meggyőződésük vagy másfajta életmódjuk, különbözőségük miatt.SZABADABBVILÁGBANÉLETETTEREMTENI