mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

262 Évkönyv XVI. 2009EÖRSI LÁSZLÓpasztalatának csúcspontja, annak bizonyítéka,hogyan lesz a művészet élet kö -zeli. De még több is: a művészet belépetta történelembe, s ezzel a történelemmelazonosult minden színész. Szörnyű,hogy egy nép csak kínzó és keservestörténelem árán jut el egy ilyen előadásmegteremtéséhez, de hogy ilyen fogadtatásrataláljon, a közönségnek is ugyanolyankeserves történelme kell hogy legyen.”(Belgrád, Politika, 1982. szeptember30.)„Minden jugoszláv színikritikus nagyelismeréssel szólt a magyar Marat/Saderól.A napisajtóban már a díjazás kihirdetéseelőtt ilyen címek sorjáztak: A fesztiválcsúcsa, Az est, amikor mindenkisírt, A magyarok diadala. A bemutatótkövető ankéton csupa elragadtatott véleményhangzott el: »A Marat/Sade alegjobb előadás jó pár BITEF-re visszamenőleg«(Petar Cvejić, rendező). »Véleményemszerint eddig ez a legjobbelőadás. A meglepetést csak növeli, hogyegy kevéssé ismert együttes alkotása,amely megmutatta, hogyan kell komoly,fontos színházat csinálni« (Bora Andjelić,kritikus). »Eddig a magyar film fényesalkotásaival találkoztunk. Ez a találkozásarra sarkall minket, hogy a magyar színházrais kiterjesszük érdeklődésünket«(Vlada Stojšin, író). »Kitűnő előadás!Örülök, hogy végre történt valami, amifölrázott bennünket« (Slobodan Un -kovsz ki, rendező). Másnap, a kerekasztalbeszélgetésen.Jovan Ćirilov, a BITEFművészeti igazgatója így szólt: »Ez azelőadás a legújabb magyar kultúráhozfűződő tapasztalataink csúcsa. Izgalmaspéldája annak, hogyan szállhat le a művészetaz életbe. Itt a művészet és azélet szállt le a történelembe. Ezzel atörténelemmel mindegyik színész, mindegyikművész azonosult a színen. Szörnyű,hogy egy népnek ilyen gyötrelmes,nehéz történelme kell legyen ahhoz,hogy ilyen előadás megszülethessen. Éshogy ezt az előadást úgy fogadhassuk,mint ahogy az este fogadtuk, a befogadónépnek ugyancsak nehéz történelmitapasztalattal kell rendelkeznie.«Dževad Sabljaković kritikus is lelkesenbeszélt a bemutatóról: »Valódigyönyörű csodának voltunk tanúi. Ez alegjobb, legkomplettebb előadás tartalmiszemponthól és a színpadi kidolgozásszempontjából egyaránt az ideiBITEF-en látottak közül. A társulat játékahihetetlen teljesítményt eredményez:táncolnak, énekelnek, parodizálnak,szétrombolják a színpadi illúziót, smégis katarzist váltanak ki a nézőből.«Suada Kapić kritikus szerint »Ebben azelőadásban a színház megszűnik hazugságlenni, áthág minden határt. Nincsértelme külön-külön magyarázgatni aszínészek vagy a rendező munkáját.Peter Weiss ezen az estén magyar íróvávált.« (A színház megszűnik hazugságlenni. Magyar Szó, 1982. október 2.)A belgrádi és újvidéki napilapok felsőfokújelzőkkel ünnepelték a bemutatót.A Politika Ekspres kritikusa, AvdoMujči nović a rendezők élvonalába,Otomar Krejča, David Esrig, PeterBrook, Günter Krämel, Roberto Giulli