mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

190 Évkönyv XVI. 2009KŐRÖSI ZSUZSANNAYorkban az emberek élnek. Nem igazán [volt elképzelésem a jövőről], hát szóvalhazudnék, ha azt mondanám, hogy lett volna. Mély lélegzetet vettem, és úgy egyiknapról a másikra éltem meg a dolgot.Ty. B. (1945) szintén arról beszélt, hogy elmenetelével örökre hátat akartfordítani szülőhazájának. 1979-ben ment el, úgy, hogy nem érdekli Magyar or -szág. Keresek egy másik nyelvet, másik országot, másik népet. Előbb Párizsban tengődött,menedékjogért nem is folyamodott, mert Franciaországban magyarnaknem adnak politikai menedékjogot, ezt előre tudtam, feketén dolgozott. Fél év elteltévelSvédországba ment, mert ott legalább a szociális háló erős. Ott megerősödök,és majd onnan tudok továbbmenni valahova. Göteborgban gazdasági menedékjogotkapott, egyetemre szeretett volna menni, de a svéd nyelv hiányos ismeretemiatt ez a vágya sem valósulhatott meg. Magányos volt, a svédekkelnemigen volt módja kapcsolatba kerülni, a kint élő, többségükben ötvenhatosmagyaroktól is távol tartotta magát, kártyás, részeg, beszűkült emberek voltak,egymást között, elzártan éltek, a nyelvet sem tanulták meg. 1983-ban a szerelemLuganóba vitte, itt is többnyire alkalmi munkákból élt. Svájcot nem szerette,mert mindenkit ellenőriznek, mintha mindenki terrorista lenne, de a többékevésbéinternacionális Luganóban, amely közel van a mediterrán világhoz,Olaszországhoz, megtalálta a szabadságot, jól érezte magát.Az ottani dolgokhoz nem kötődés és az itthoni dolgokhoz való kötődésnek a kontrasztjátnem nagyon éreztem, mert mikor én innen kimentem, ezt az egészet úgy,ahogy van, elvágtam, talán a magam privát életének bizonyos szegmensei, a szüleim,a volt szerelmek vagy barátságok kivételével, nem akartam ide többet visszajönni,semmi nem hiányzott Magyarországról, az égegyadta világon semmi. […] Neméreztem magam gyökértelennek. Nem odavalónak feltétlen, ezt be kellett látnom,hogy a munkahelyen a kollégák együtt jártak már általános iskolába, nekem ilyen kötődésema környékhez vagy a városhoz nem volt. De én annyira akartam oda érkezni,hogy egyszerűen nem hiányzott nekem sem a gyökereim, sem az anyanyelvem,sem a Magyarország mint földrajzi hely, sem Magyarországnak az alatt a tizenévalatti történései, hogy vajon mi lehet otthon, mi alakult és hogy.Bár arról beszél, hogy sosem érzett honvágyat, hogy nem akart hazajönni,megtalálta saját közegét, mégsem tudott beilleszkedni, hiszen az csak bizonyosmegszorításokkal lehetséges. Aztán apránként megértette, hogy a gyökerei, akultúrája magyar, s tizenöt év emigráció után felébredt benne a magyarságtudat.Rájött, hogy a vonzó körülmények, a jólét és a politikai szabadság kevés –hiányzik belőle az a kultúra, amellyel a legmélyebben azonosulni tudna.Aki miután már jól megtanulta a nyelvet, meglátja ott, hogy neki meddig osztanaklapot – mindenképpen hátrány, hogy nem ott született, hogy hogy hívják –, akkor