mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

168 Évkönyv XVI. 2009KŐRÖSI ZSUZSANNAcsolatban, majd a magyar mérnököket és építészeket tömörítő szervezet tagjalett, eljárt a rendezvényeikre, részt vett munkájukban.Hozzá hasonlóan az ugyancsak ötvenhatos O. G. (1937) is az új kultúra, azúj nyelv megismerése mellett tette le voksát.Annyira más világba került az ember, hogy kénytelen volt nem annyira odafigyelniarra, hogy mi történik Magyarországon. […] Az Egyesült Államokban megKanadában a magyarországi forradalom leverése után egy-két hónappal ezek a hírekkezdtek elmaradozni. Az már egy más világ. Azon felül, hogy az ember kapottotthonról híreket burkolva is leveleken keresztül, de ha már nem tudunk visszajönni –és akkor úgy nézett ki, hogy soha az életben nem fogunk visszajönni Ma gyar or szágra –,akkor próbáljunk egy kicsit távolabb kerülni, nézzük meg a világnak egy másik részét,próbáljuk azt megismerni, tanuljunk meg egy világnyelvet. És ezért mentünk sokanÉszak-Amerikába szerintem.Előbb Kanadába ment, majd nyolc hónap nyelvtanulás után beiratkozottegy amerikai állami egyetemre, ahol közgazdász végzettséget szerzett. VisszatértKanadába, marketingmenedzserként dolgozott. Célját, hogy beilleszkedjena kanadai társadalomba, elérte. Ezzel párhuzamosan természetesen ésszükségszerűen eltávolodott Magyarországtól. És talán épp ennek következményevolt az is, hogy nem találta meg a hangot a kint élő magyarokkal, akiktöbb évtized elteltével is inkább Magyarországhoz tartoztak, mintsem oda,ahol mindennapjaikat élték.Nagyon rosszul beszéltek magyarul és még rosszabbul angolul. Az volt a röhej,hogy egyik nyelvet sem beszélték, és nem értették, hogy mit csináltunk. […] Mi semegészen értettük, hogy hogy lehetett mondjuk addigra már harmincöt vagy negyvenéve élni Észak-Amerikában és nem megtanulni angolul, és nem tudni azt, hogy mitörténik a világban, és nem tudni azt, hogy Magyarországon is mi történt.Nagyjából rögtön otthon éreztem magam…M. K. (1939) 1957januárjában érkezett Amerikába, de magára soha sem olyandisszidensként tekintett, aki el lett volna zárva hazájától. A Magyarországtóltávol töltött évek nem jelentettek száműzetést, a kintlét nem emigráció volt,hanem az élet természetes állapota. Mindvégig a következő előtte álló vagymaga eléállított feladatra koncentrált, és tudta, ezeket csak akkor tudja megoldani,ha beilleszkedik az amerikai társadalomba, a másféle kulturális közegbe.Az ember azzal foglalkozik, ami lehetséges. Ki volt szabva a feladat az életben.Ott nem volt visszaút. Pozitívan kell gondolni. […] Kint voltam Amerikában, segyik kezemben whiskys pohár, másik kezemben meg a kislány keze vagy dereka.