mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Gépezet71ezekben a körökben mégsem megy olyan könnyen a bomlasztás, és a legbelsőkörökbe nem tudnak bejutni. Az ötvenhatosok szolidaritása – a börtönökbenés „szabadlábon” is – még sokáig élt.A fennmaradt dokumentumok kétséget kizáróan mutatják, hogy a politikairendőrség, bár a Mérei és társai-ügyben minden jel szerint kezdeményező szerepetjátszott, mégsem vihette véghez a dolgot saját tetszése és belátása szerint,hanem ki kellett kérnie az MSZMP vezető szerveinek beleegyezését.Mint láttuk, a letartóztatást addig nem foganatosíthatták, amíg a Politikai Bizottságmeg nem adta „a szükséges politikai felhatalmazást”. De a pártvezetésmenet közben is figyelemmel kísérte az ügyeket. Amikor például az MSZMPKB adminisztratív (a belügyi szervekkel foglalkozó) osztálya megtárgyalta abelügy 1958. október 13-i jelentését az állambiztonsági munkáról, a „Folyamatbanlévő hálózati feldolgozás alatt lévő jelentősebb ügyek” közt a „Földi,Lengyel [Fekete, Litván] és társai” fedőnevű üggyel is foglalkozott. 122A PB az ilyen – hivatalosan büntetőpolitikainak nevezett – kérdéseket perszeszigorúan zárt üléseken tárgyalta, s olyan súlyos titokként kezelte, hogysokszor még a maga számára egyetlen példányban készített jegyzőkönyvben iskerülte a konkrét megnevezést. Az 1958. július elsején tartott zárt ülésen kerültpéldául napirendre „Münnich elvtárs bejelentése néhány büntetőpolitikaiintézkedésről”. A határozat szerint „a PB megbízza Münnich elvtársat, hogyaz általa előterjesztett ügyben a peranyagot még egyszer vizsgálja át és a cselekményektermészetétől függően konzultáljon az igazságügyi szervekkel. Az ellenforradalmicselekményekkel kapcsolatos, most lezáruló ügyekben hozandó ítéleteketpublikálni nem kell.” 123 Az MSZMP legfelső vezető szerve tehát annyiradiszkréten kezelte saját döntő beavatkozását az igazságszolgáltatásba, hogy aneveket még itt sem írta le. Az egyes számban szereplő „ügy” nyilvánvalóan a„Bibó István és társai” ügy volt, a többi pedig a Nagy Imre-per után gyorsansorra kerülő többi revizionista per (Haraszti Sándor, Kardos László, ÁdámGyörgy, mindegyiküknél: „és társai” pere). Hogy milyen ítéleteket nem akartakKádár és társai publikálni, arról felvilágosít a jegyzőkönyvet vezető SágváriÁgnes az „ítéleteket” szó mellé kézzel írt beszúrása: „halálos”. Máshonnan istudjuk, hogy Bibót és Gönczöt halálra akarták ítélni, s ezt csak az erőteljesnemzetközi tiltakozás akadályozta meg.A Politikai Bizottság azonban nemcsak a bírósági szakaszban, hanem mára BM-ben zajló vizsgálati szakaszban iskonkrétan foglalkozott ezekkel az 122 MOL 288. f. 30/2. ő. e. (1958) 43.ügyekkel. A Mérei és társai-ügyben 123 MOL 288. f. 5/85. ő. e. 7. Kiemelés –több iraton is olvasható olyan rájegy- G. É.MÉREI FERENC ÉS TÁRSAI „ELLENFORRADALMI SZERVEZKEDÉSE”