A dunai hajóhadak története

;
a nélkül, liog}^ azt átliatóbb tanulmányozás mellett tudomásul
vettük volna. Találkozunk vele a magyar hadsereg
számos világtörténelmi viadalaiban, mikor a haza egére
vészföllegek emelkednek s mikor a fenyeget veszély
kitartóbb buzgalmat igényel az idegen uralom jármától
való szabadulásra. Ott küzd bátor elszántsággal már els
Árpád-házi királyaink zászlaja alatt, a vad erszaknak
elnyomásánál, a külellenség gyakran ismétld rohamainak
visszaverésénél, sziklavárak megvívásánál, népek és
országok hódításánál. Sokszor egészen magára hagyatva,
bástya gyanánt öntestével torlaszolja el és fedezi a haza
határait, vagy ketté metszi a Dunán és a Tiszán, a Száván
és Dráván az ország szivébe törekv ellenséges hadak
országútját. Védelmezi a hont északon a német császárok
telhetetlen hódítási vágya, délen a hatalmas bizanti birodalom,
majd a keleti barbár világ rettent invasiói ellen.
Termetes szörny gályáival egy pillanat alatt fölszerelt
népes várakat állit az ellenség útjába folyamok közepén
ügyes, könny és mozgékony, karcsú s hajlékony hajóival
vezeti vagy kiséri a véd, ritkábban a támadó gyalog és
lovas hadoszlopokat ; kémszolgálatokat teljesít, gyakran
lest vet az ellenségnek és észrevétlenül, nesztelen, olykor
szélsebesen siklik oda az ellenfél tábora alá, majd ismét
lobogó haraggal vitorláz várfalai tövébe ; egyszer központot
képez, másszor tartalékot, felmerül szükség szerint,
a mint azt a király vagy a vezér taktikája, a kapitány
és a vajda eszélye megkívánja.
De miveltségtörténelmi szempontból is fölötte érdekes
közelebbrl megismerkednünk egy olyan hadi intézménynyel
hazánkban, melynek élén néha külföldi tapasztalatokkal
biró világlátott ós tengeren képzett jeles katonák,
vagy befolyásos magyar fnemesek és kiválóan kegyelt