A dunai hajóhadak története

320 FOLYAMI HAJÓHADUNK SZERVEZETE,
arabok, korán ismerkedtek meg a magyar liajóuépek. Már
1072-ben, midn Belgrádot megtámadták, a görög-bolgár hajóraj
által görögtzzel fogadtattak, a nélkül, hogy attól yalami
nagyon megijedtek volna. Az ellenséget szétverve, Belgrádot
elfoglalták, és okulva az ellenség fortélyán, a görögtz használatát
a magyar hajóhadnál is életbe léptették. Azt, ki a hadi
hajón a tzi fegyverek kezelésére felügyelt s azokat igazgatta
»praefechis armamentani «-nek nevezték.
A praefectus armamentarii némely latin szerzknél »na7icleriis«-nsik
is neveztetik. Ugyanis volt id, midn a nauclerus,
vagyis a hadi hajó kormányosa (gubernátor in navis prora, vagy
magister navis) a tzi lövegek vezényletével is meg volt bízva.
Nagyobb hadi hajóknál a kormányos sátora (Timon) és az
árbocz közt két taraczk, oldalvást tle ismét két vagy három
erösebb löveg volt elhelyezve úgy, hogy azok mködését a
magasan álló kormányos legkönnyebben tekintheté át. A gályákon,
melyek a hajónép lakására fölülépitményekkel voltak
hol tehát a kormányos nem tekintheté át az alsó hajót
ellátva,
is, külön armamentarii praefectusokat alkalmaztak.
Mieltt azonban a hajóhadi fegyverek használati módjáról,
és általában a dunai hajóhadak tactikájáról szólnánk, tekintenünk
kell azoknak fhadi eszközét, a. folyami hadi hajót.
Említve volt már, hogy a pogány magyarok legprimitívebb
hadi járómüvei a szálfatalpak, vagyis a tutajok és azon csolnakszer
vizi alkotványok valának, melyeket tagadhatatlan nagy
ügyességgel veszszbl fontak és szurokkal béleltek. Az 1873-ik
évi bécsi világkiállításon a magyar osztályt egy ilyen primitív
alkotású hadi hajóminta is ékesité. Teste kasalakú volt, mint
a régi világban kivált az assyriak használtak, kiknek dombormvein
igen gyakran fordulnak el ilyen hadihajók. Készültek
azok, mint a kasokat készitni szokás, fzfa veszszkbl, melyeket
kívül-belül asphalt rákenésével vízmentesekké tettek. Ily hajókat
ma is használnak a Tigrisen és Euphratesen, s Layard az
ö munkáiban sokszor emlegeti azokat. ^) Említettük, hogy a
három bún királyság alatt véreink nem csak a Dunán, de a tengeren
is használták a veszszkasokat, hadi kirándulásaiknál. A
gallok akkor már sr hajóközlekedést folytattak a Rhonén,
Garonnén, Loireon és a Szajnán ; de még elbb virágzott a
folyami hajózás a keltáknál, kik a hajókormányzás és építés
mesterségében is figyelemre méltó tökélyre emelkedtek. A hajók
járását s mozgását sok századon át evezkkel eszközölték. A
phönicziek, hellének és rómaiak hadi járómüvei is evezs gályák
valának, melyeken a vitorla csak az evezk kisegítésére hasz-
') Henszlmann : Monuni. Hung. Arcliaelog. Vol. II. P. IT, 57,