A dunai hajóhadak története

tosabb, minél részletesebb ismerete. Nemzeti történetirásimk
egy kimagasló alakja, Ipoli/i Arnold, csak pár évvel
ezeltt jelszó gyanánt hangoztatá, miszerint a hadtörténelmi
adatok felkutatása, gyjtése és tudományos vizsgálata föfejezetét
képezi míveltségf'órténchni feladatainknak.
E buzditó jelszó után indultam, midn hadtörténelmünknek
egy olyan ágára vetettem szemeimet, mely még
megoldatlan probléma gyanánt állt elttünk,
de mely már
az eddigi szórványos adatok világosságánál is oly érdekesnek
bizonyult, liogy a vele való legkimerítöbb foglalkozást,
a legterjedelmesebb nyomozásokat méltán megérdemlé.
Mindazonáltal hiú és fölösleges dolog lenne azzal
ámítanunk magunkat, bogy a magyarországi vizi hadviselés
valami speciális magyar inventio, vagy bogy az
saját magyar nemzeti typussal birt volna. A vízi hadakozás
jelenlegi hazánk nagyobb folyóin és legkivált a Dunán, nem
magyar eredetit és nem is nemzeti találmány , hanem az öshajdan
öröksége, egy srégi hadi gyakorlatnak folytatása a magyarok
által, mely nemzetünknek nem csak azért vált becsületére,
mert utólérhetlen virtuozitással zte, hanem azért is, mert beköltözése
alkalmával okosan tudta felhasználni saját elnyeinek
biztosítására az új hazában talált régi hadi traditiókat és az
európai czivilizáltabb harczmód követelte eszközöket.
A történelmi folytonosság feltüntetésére külön fejezetet
szenteltem munkámban a római és a hán-avar korbeli
vizi hadviselés nevezetesen pedig az akkori dunai
hajóhadak halavány' emlékeinek. Igyekeztem tehát a dunai
hajóhadak létezését a legrégibb idkig visszavezetni. E
régibb adatok során összeszedtem és lehetleg egybehangzó
rendszeres történelmi rajzzá alakítám a inagyar
királyi hajósok, különösen a magyar király-naszádosok hoszszii
múltjának minden jelentsebb eseményeit, valamint a