A dunai hajóhadak története

!
60 KIRÁLYI IIA.Ti'iSXKP.
íi ííyzelem ós szal^íidsúg lisoi odavesztük! Huuyadi aiig. 11-én
a Mohauicd serege által terjesztett pestisnek esett áldozatul.
Kapisztrán rövid napok múlva követé t a haláll)a
A nemzet közgyászában, melyet a haza atyjának elhunyta
okozott, jött le Bécsbl, ang. 26-án, a zsarnok Czillei Ulrik
V. László királylyal. A király és nagyszámú zsoldos kísérete
német sajkákon, Nassauban és Hohenauban ácsolt könny,
karcsú fegyveres hajókon vitorlázott le a Dunán. E hajókíit
»Xassa.uer« és »Hoheiiaucr« hajóknak uevezé a német királyi
kiséret, mibl aztán az egykorú német emlékekben gyakran
elforduló »N'nssauen« vagy »Xassaren«^ fejldött. László király
elbb Pozsonyban, majd Visegrádon és Budán tartott pár napi
pihent. Szeptember második felében a futaid országgylésre
ment s Péterváradon hagyván hadi hajóit, paripán lovagolt át
a futaki táborba. Futakról két ízben látogatta meg a 71 éves
Ka})isztránt, ki a Duna túlpartján fekv újlaki monostorban
küzdött a halállal. November elején aztán Zimouyba evezett
László, onnan 8-dikán Nándorfehérvárra ment, hogy a múltkori
nevezetes vizi ütközet helyét megszemlélje és a várat személyesen
is birtokába vegye.
Czillei levágatása után, midn a király Hunyadi Lászlónak
és barátjainak került hatalmába s a német keresztesek
elbocsáttattak, valamint a velk volt kicsapongó idegen népség
is mind elszéledt, a német naszádokat, melyek a királyt lekísérték,
mind ben fogta az országban Szilágyi Mihály, a dunai
hajóhadak i)arancsnoka. Valószínleg a nándorfehérvári vagy
a zimonyi hajókhoz lettek azok beosztva. Sehol sincsen nyoma,
hogy a király kíséretéhez tartozott eme dunai flottilla valaha
visszakerült volna Bécsbe. A király annyira hajók nélkül
maradt, hogy midn Nándorfehérvárról Budára akart visszatérni.
Szilágyi és Hunyadi László, nem hivén a király esküjének,
melylyel Czillei halálát bosszulatlanul hagyni Ígérte,
Ezen vizi gyzelmet azonban csaknem egészen a nándoríehérvári liajórajkának
kell tulajdonítani, melj^ nemcsak hogy az ellenség szemeláttára
szerelte föl magát, s kiindult a város lövegeinek oltalma alól, hanem
mitsem gondolva a török tartalékhajók melletti tztelepekkel, mitsem
gondolva azzal sem, miszerint a török flottillának zöme nálánál feljebb
evedzett, és csak egy részletének lefelé fordulása volt volna szükséges
arra, miszerint a Duna közepén, a nélkül, hogy a magyar hajóosztálytól
segítséget kaphatna, végkép elnj-omattassék ;
azzal sem gondolva, hogj'
vízár ellen dallazva a kormánj'osok harcz fordultával nehezebben adhattak
egyhangzatba hozható irányt a hajóknak : a vett utasításnak egészen
megfelelt és mind a támadáskor, mind a csata hevében, kiváltkép azon
taktikailag ügyes kanyarodáskor, meljdj-el a magyar hajóhad által viszszavert
török flottillát oldalba foghatta, eléygé nem magasztalható dirsösécjhen
részesnlt ! (Hunyadi János utolsó hadjárata 108. 1.)