A dunai hajóhadak története

:
A MOHÁCSI VÍSZTÖr. A ZSITVATOROKI IIKKKH:. 113
tartásra bátorítván legénységét, felvonatá a zászlókat és riadót
fúvatott az indulásra. Az evezsök aczél izmai s a dagadó
vitorlák nyílsebesen röpítek az úszó várat Budapest felé. A
mint közel jöttek, nagy ordítással és szörny ágyúzással fogadta
a gyorsan száguldó naszádcsapatot a parti sánczok rsége.
De a hajóbad feltartóztathatlanúl roban elre, ketté töri a
Dunát elzáró vaslánczot és szerencsésen megérkezik a Margitsziget
csúcsára. Révay itt rövid megállapodásra és pibenre
vezényel, szemügyre veszi legénységét és azt találja, bogy csak
3 balottja és 8 sebesültje van. Aztán tovább evedznek ; a bogdáni
vagyis szeut-endrei szigeten eltemetik a balottakat s
folytatják útjokat, bogy Ferdinánddal egyesülbessenek. De
még nem érnek el Visegrádig, mikor észreveszik, bogy Buda
irányából nagy lovas és gyalog csapat siet utánok. A csapatot
nebány vaságyú is követi. Végre Esztergom alatt a Garam
torkolatánál utóiérik a bajókat,— s a barczolásban és evedzésben
kimerült naszádosokat, fleg egy bajómesternek árulása miatt,
visszatérésre kényszerítik.
A bajóbad bátrálásáról azonnal bír
megy Budára Zápolyáboz. Zápolya ismét két tz közé veszi
a menekül bajóbadat ; de Révay nem tördik a golyózáporral,
banem fent áll daliásan a parancsnoki bidon és csúfos szavakat
kiált fel Budavár ormára Zápolyának. Másodszor is vitézül
és szerencsésen batolt tebát keresztül Révay az ellenség barczvoualán.
és oda, a bonnau jött vala, visszament a Baranyaságra,
fejét vétetvén ott ama hajómesternek, a kinek tulajdonította,
bogy Ferdinánd táborával, melyhez már oly közel vala, nem
egyesülhetett ^)
Zápolya alulról is, felülrl is fenyegetve Ferdinánd
magyar és német hajóhada s ers hadserege által, nem merte
Ferdinánd jövetelét Budán bevárni. Künn a megyékben kereste
most az archimedesi pontot, hol a nemzet ereje inkább volt
összpontosítva, mint a fvárosban. Budán mindössze csak 3000
embere volt, a Dunán pedig, mióta a naszádosok elpártoltak
tle, senki sem védelmezé. Kiürítvén tehát a királyi várlakot,
augusztus 14-dikén Pestre, onnan pedig a gubacsi táborba
költözött. Kíséretében voltak a naszádosok régi patrónusai is
Bakics Pál és Radisa Bósics. A védtelenül hagyott Buda
szent István király ünnepén tárt kapukkal fogadta a fényes
katonai pompával bevonuló Ferdinándot.
Eljöttek Révayval a naszádosok is üdvözölni az új királyt
Els ünnepélyes felvonulásuk 1527. évi októberben ment végbe.
^) Ursinus Velius, Verancsics, Istvánfi. Zennegh, Pfay, Katona,
Engel, Buday stb. Az események egymásutánjára nézve némely írónak
adatai tévesek, részben ingadozók vagy zavarosak.
DK. HZENTKLARAY .T, A DU.VAI IIAJuHADAK TuRTENETF..