A dunai hajóhadak története

«
]f)8 V M-IIIÁCSI VK'^ZTi'il, A /.SITVATOKuKr HKKKHi.
uiéuy igen alkalmasuak tartott. ^) Hadi müködóséuck uiiudazouáltal
semmi híre sem maradt. Bizonyos csak az, hogy a
vármegyék köznépének verítékével épített és roppant pénzöszszeget
fölemésztett Szolnokot nem volt képes megmenteni, sem
a török hajóhad menetét a Tiszán föltartóztatni ; de még csak
kémszolgálata sem volt a Tisza Titel-szegedi vonalán, hogy az
ellenség vizi erejét és szándékait tanulmányozhatta volna. A
török hajóhad mozgását a becskereki várnagy észlelteté Becskerek
és a Bábató közt lovas csapatával, és úgy adta azt híri
a tartomány fkapitányának, Losonczy Istvánnak Temesvárra.
2) Horvatinovics már szeptember 3-dikán éjjel hagyta el
Szolnokot, miután a vár parancsnokát. Nyári Lrinczet Ali
basának és Amhádnak kezeibe szolgáltatta. Nyáry Lrinczet
alapjában véve jóravaló s vitéz katonának dicsérik, a ki azonban
fegyelmet nem tudott tartani. Huszárkapitánynak jó lett volna,
de nem egy fontos vár kapitányának. ^)
Ferdinánd kénytelen volt ismét a szeraszkierátus jóvoltáért
esdekelni. Oly férfiak után kellett tehát az országban
körültekintenie, kiket feukölt szellem, elkel állás, eszélyes
tapintat és a fényes portán elegend ismeretség kellen képesítenek
a követi állásra. Ferdinánd sokáig kereste eml)ereit és
többeket szólított fel a konstantinápolyi követség elvállalására ;
de utóvégre is Zay Ferenczben, a kisebb dunai hajóhad nemes
érzelm s lelkes fkapitányában, meg a tudós Veráncsics Antalban
nyugodott meg választása. ^) Veráncsics püspök és Zay
i-osi hajóépítésliez szükségelt költségeket fizesse ki. »Sacra Mttas. Eegia,
dnus. nr. clemeutissimus, mandavit facere naves Nazadas plui-es, ad qua-
sine pecunia non cito labora-
rum dispositionem pecunia opus est ; nam
tores condiicuntur.« {Magij. nemz. múzeumi Jiézirattár. 3ISS. S. XVI—
XVII. Fr. 10. Fol.)
1) »Vir fortissimus atque ad illud niunus omnium judicio accomodatissinius.«
(XVI. 188. 1.) Szép magyarsággal irt egy levelét iTrfroZí/i
AfiJád közié, a Fráter Gj'örgy leveleinek során.
-) Szept. 11-dikén irja Balogh Lörincz becskereki várnagy Losonczynak
: »liogy az Tiszán ma ménének fel az sajkák az töröké. Bizonj',
hogy kikiltem vala Imolay Kristófot avagy 25 lóval, hogy meglássák
hova mennek, osztán vagy húsz darabantot ; még ki is szállottak volt
harczolni. Azt monda Kristóf uram, hogy vadnak huszonöt naszáddal,
az többi mind terhes hajók, kibe élés, kibe por, micsoda és egyébféle
hadhoz való szerszám. Az Bába-tónál (Torontálban Elemér falu alatt)
érték volt el ket. Azt immár nem tudjuk, hova mennek, Becse alája,
avagy Szegedre.« (Töi-t. Tár, 1880. évf. 601. 1.)
3) Kaprinay ]MSS. B. XXVIII. p. 2.58. {Budapesti kir. egyetemi
könyvtár kézirattára.)
*) Magy. történ, eml. IV. k. 5—7. 1. »Párbeszéd Veráncsics Antal
és testvéröcscse Mihály között, amannak els követségérl a portánál.
»TJbi ab iis — irja Veráncsics, — quos et virtus tanto munere dignos
faciebat et imprimis genus ac patriae jíietas hortabatur, impetrari non