A dunai hajóhadak története

Cito
No
82 KIRAl.Y-NASZ ADÓSOK.
ket: másodszor is kikötötték zászlaikat a kúthoz és keserüségökbeu
elbúcsúzva Magyarországtól, azou bosszús szándékkal
távoztak el Budáról : hogyha a magyaroknak nem kellettek, a
törökökhöz fognak csatlakozni és a Dunát védtelenül hagyják. ^)
Erre aztán Budán is komolyabban vették a dolgok sajnos
fejldését. Június végén országgylést is tartottak, melybl a
király sürget leveleket intézett a pápához, a császárhoz és a
többi szomszéd fejedelmekhez, hogy ne késedelmeskedjenek a
sokszor ígért segélynyújtással ; mert a Magyarországra zúduló
ozmán áradat nem csak Magyarországot, hanem az egész
nyugoti keresztény világot fenyegeti. ^) Az urakhoz és a vármegyékhez
szintén ment egy erélyes felhívás, hogy kötelezett
zászlóaljaikat haladéktalanul kiállítsák és a királyi dandárhoz
Tolnára küldjék. A zsoldok kifizetése iránt rendeltetett, hogy
némi királyi jövedelmek elzálogosíttassanak. ^) De a naszádosok
említett daczos föllépését mind a király, mind az urak rossz
néven vették, st alkalmasint Révay Istvánnak tudták be azt.
Arra látszik mutatni az a körülmény, hogy szóval sem említve az
országgylésen Révay érdemeit, hanem egyszeren mellzve t,
Báthory Endrét tették meg naszádkapitáuynyá, meghagyva
neki, hogy a szétzüllött naszádos hadat szedje össze és Nándorfehérvár
oltalmára siessen, liévay István Újlakra küldetett
várnagynak. A hajók fölszerelése, ágyúkkal s egyéb hadi szerszámmal
ellátása
Szerencsés Imre zsidó vállalkozóra bízatott.
De a honfi szíve, a ki Báthory hajóhadát a Dunán leúszni
látta, mélyen elszomorodhatott a torz látványon. Mindössze
három gályaszer nagyobb hajó s néhány naszád szállítá ama
600 gyalogost, kiket Buda és Pest városok állítottak hadba.
Szerémi, a kor történetirója is a táborhoz csatlakozék, mint
száz gyalogosnak kapitánya. Mikor Budáról elindulnak, háromszor
kiáltják a Jézus nevét. A királyné és udvara a várpalota
ablakából nézik a sereg és hajóhad indulását. Bátán megállapodnak.
Báthory kiszáll a bátai zárdába, hogy vezekeljen és a
kereszt áldását megnyerje. Itt akarja bevárni az utána jöv
Lajos királyt. Az alatt Szerémi a pap parancsol a sereg és a
1) Szerémi: id. m. 95 — 'J6. >-Et dicebaiit (t. i. a naszádosok Szeréminek)
: Gjwrgjw popé ! Sto to namy zramotw cziny ! ako vgrimi
netrebuie Beiograd, trebuie charow. Nos amplius non possumus seruire
Eegie Majestati. Hec est iam finis. Regnnm Hungarie tecum sít Doniinus
Deus. Et vexilla bina Eegie Majestatis intvoduxerunt in manibus suis, et
ad fontem illa ligauerunt fortiter. Illico casuni dederunt ad terram, et
ibi ipsi amplius noluerunt erigere, et dixerunt eidem forma : Deus tecum
Eegnum Hungarie ! cucurrerunt ad naues naxandones ad Ister flui
et infra remigauerunt pauperes.«
2) Pray : Epist. Proc. I, 142.
3) Horváth M. : Magyarorsz. Tört. III, 350. 1.