A dunai hajóhadak története

296 AZ ELNÉMETESÍTÉNEK, NEMZETI Vlf-PZ.UIATASNAK
sajkások megérkezését nagy lelkesedéssel fogadták Karlóczán.
A hadak összpontosítása és a magyar kormány erélyes intézkedései
miatt már-már csüggedni kezd odbor most annyira
felbátorodott, hogy nem csak nem távozott el Karlóczáról, a
mint elbb a Karlóczát ldöz Hrabovszky ágyúinak dörgése
alatt határozta volt, hanem ezentúl még lelkesebben foglalt
állást a nagy »Szláviának« ábrándos ügye mellett. Minthogy
pedig Mollináry rnagy, a sajkások zászlóaljának helyettes
parancsnoka, mint fentebb említve volt, a lázadáshoz nem
csatlakozott : Sztratimirovics György a hatalmába kerített
»Duna« gzhajón, június 15-én 500 fegyveressel Titelbe ment,
a parancsnokot letette, minden hadi szereket lefoglalt s az
odbortól függ parancsnokságot nevezett ki. A sajkások példáját
pár nap múlva az egész péterváradi ezred kerülete is
követte, azontúl szintén az odbort ismérvénél felsbbségének.^)
Egyébiránt a szabadságharcz egész idtartama alatt
egyetlen kimagasló hadi tényt sem jegyezhetni fel a haza iránti
kötelességérl csúfosan megfeledkezett ezen sajkás nép régi
érdemlajstromába. Hogy a titeli plateaiit a magyar sereg többszöri
támadása daczára megtarthatták, az sem az érdemök,
hanem a stratégiai fontosságú hely természetes fekvésének
tulajdonítandó. Mindenütt, a hol kitörve zugolyaikból vagy
földsánczaikból, nyilvánosan megjelentek, átok és gyász követé
lépteiket. Csak rablásokban, pusztításokban és szégyenletes
vérengzésekben tüntették ki magokat. Szekereken kalandozva
be a bácskai és torontáli rónaságot, rjöng kicsapongásaikkal
a békés lakosság közt mindenüvé csak siralmat és rémülést
terjesztettek; ellenben valahányszor a magyar hadsereggel
kellett mérkzuiök, kudarczot és szégyent arattak. ^
Számos
vereségeik Goszpodinczénél, Földvárnál, Csurognál, 0-Becsénél,
Török-Becse alatt, Yerbásznál és Szent-Tamásnál a magyar
függetlenségi harcz történetének azon lapjain sötétleuek, melyek
Damjanics, Perczel, Nagy Sándor, Guyon, Kiss Ern, Csuha és
Fack vezéreink, meg a Turszky-ezred, a József-huszárok és a
nemzetrök hsiségét megörökítek vala. Bizonyára Isten büntet
igazságszolgáltatása, mely különben minden átkos cselekedetnek
múlhatatlanul nyomában jár, hogy éppen a szerb vérbl
eredt Damjanics és Földváry Sándor mérték rajok a legérzékenyebb
csapásokat. Honvédeink mindenütt halált megvet
ritka hsiességgel, elszántsággal és kitartással küzdöttek elleuök,
míg az árulóknak Szerbiából is gyarapodott erejét végkép
ki nem merítették. Guyon az egész sajkás területet elfoglalta
és fölégette, egész Mosorinig és Titelig. Magok a fegyve-
I. 149 — 221. 11.
') Horváth M. : Magyarország függetlenségi liarczának története-