A dunai hajóhadak története

l':s A SAJKÁSOK INTKZ.MKNVKNKK KOlíSZAKA. 2o7
ember, 1 f- és egy alkapitáuy, 4 hadnagy, 3 gyalogos tiszt, 1
tüzértiszt, 5 lövészmester (Bombardiers) és 10 közpattautyús.
Az összes hajóármádia feutartásának havi költségei 24,000
foriutban állapítattak meg.
Az újouuau épült 4 hadi gálya és a szintén most készült 4
vitorlás sajka jíil. 3-án, temérdek nép jelenlétében, zeneszó és
ágyúdörgés mellett indnlt el Bécsbl Belgrád felé. Azonban az
indnlás ezen ünnepi hangulata nem menté meg ket a legsiralmasabb
sorstól. Alig haladtak pár lépésnyire, midn a »Prater«
alsó végén a homoktorlatokban megfeneklettek. Kiuos helyzetökbl
öt nap múlva nagy erfeszítéssel menekülhettek csak.
Pallavicini kénytelen volt a külföldi hajólegéuységrl lemondani
s helyettök hazai hajónépet szerzdtetni, kik a tengeri hajózáshoz
mitsem értettek ugyan, de annál jobban ismerték a
Dunának minden zegét-zugát. Mindamellett a nagyobbik hajó
Petroneluál másodszor is zátonyra jutott és öt heti ott veszteglése
által újabb szomorú tanúságát adta annak, mily czélszertlenek
az e féle mély járatú s csakis tengerre való súlyos
hadi hajók még nagyobb folyamokon is, — és mennyire helyén
lett volna Savoyai Jen berezeg tanácsát követni, ki az óriás
gályáknak a Dunáról eltávolítását már évekkel ezeltt élénken
sürgette.
Ez alatt az Al-Dunán Orsova
megersítésén munkálkodott
a királyi hajóhadnak Belgrádban állomásozó egyik osztálya.
Assemann kapitány a »Károly« és »Erzsébet« gályákkal
1737. évi ápr. 14-dikén alávitorlázott Orsovára és elzárta
a Dunát. Belgrádon még két teljesen fölszerelt hadi gálya
maradt vissza, azonban hajólegénység nélkül. Késbb a Pallavicini
hajóraja is oda érkezett, de a hadjáratban egyéb haszna
nem volt, mint hogy Belgrádban horgonyt vetett és mindvégiglen
helyben maradt a város rizetére. De az admirál, gróf
Pallavicini, nem maradt Belgrádban a hajóknál. Bécsbl
parancsolatot kapott, hogy haladéktalanul Orsovára sietvén, az
ott állomásozó két gályát készítse föl harczképesre és siessen
velk Viddinbe. Az admirál augusztus 16-dikán érkezett Viddinbe
és legott hadi állást foglalt gályáival meg a sajkásokkal
az azon nap elkészült prisztoli hajóhíd mellett, hogy azt fedezze.
Ütközetre nem került a dolog. A hajóhad gyengének érezvén
magát, nem merte Viddint megtámadni,
st Seckendorf tanácsára
visszavonult veszélyeztetett állásából. Ez a visszavonulás
víz ellenében sok nehézséggel járt; a hajókat valamint a Duna
hídját vontatni kellett fölfelé. A törökök pedig mindenütt nyomukban
voltak, és bár mindenütt visszaverettek, a hátrálás
Meynert : Gescli. d. Kriegswesens. IV. k. 66 — 69. 11.
DR. SZENTKLÁKAV J. A DUNAI HAJÚHADAK 'rÜJVriÍNETK. 17