A dunai hajóhadak története

340 FOLYAMI HAJí'dlADTNK SZERVEZETK,
is. Valamint a földmíves az ekeszarvánál iskolázza gyermekét
a szántás-vetés munkájában : azonképen a folyamparti sajkás
katona is a naszádok közelében vagy vizén, az evez mellett
gyakorolta, nevelte, edzette és nemesítette fiát a bár terhes, de
sok tisztességgel és dicsséggel járó hadi életpályára. Kinek ne
jutna itt eszébe, a mit a hsi szellem ezen átörökítésérl és hatásáról
Brutus XVI. századi történetírónk mond : »ad excitandam
iuventutem ad rei militaris glóriám virtutis aemulatione, laudes
maiorum fidibus canunt, rebus ab illis gloríose gestis in Carmina
per certam temporum seriem, tamquam ín annales
redactis, quae a pueris memóriáé tradita, ita haerent, ut nulla
certiora monumenta rerum habeantur apud Ungaros, quam
quae his carminibus consignata extat.« ^) E szájhagyományokat,
amaz oktató naszádos dalokat, melyek a lelkesedés tüzét
nemzedékrl nemzedékre átültették és ezernyi hst neveltek
dunai hajóhadunknak, már régen elpusztítá ugyan a mostoha
idk viszontagsága, de emiékök a történelemé marad örökre.
A hajóapród elég korán megtanulhatta tehát, hogy jöv
életföladata a fegyveres dunai járómüveken szolgálni hazáját és
királyát, és hogy e föladatának csak akkor felelhet meg, ha a
hajózás mesterségét, valamint a fegyverforgatásnak és a hajófölszerelyényéknek
kezelési módját minél tökéletesebben elsajátítja.
LIgyes, kitartó úszónak kellett lennie, ki soha sem veszti
el lélekjelenlétét; edzett, erteljes és egészségesnek, kit fáradság
el nem lankaszthat, szél és hullámverés, forróság vagy hideg
egészen közönyösen hagynak.
Furaink, kik gyermekeiket a hajóhadi pályára szánták,
a kapitányok és vajdák curiáiba küldték azokat nevelésije,
vagy a tengerre adták néhány évre megtanulni a nagy hajózást.
A XVI. századtól kezdve az olasz, spanyol és franczia
gályatisztek által vezényelt dunai gályákra is mentek fiatal
magyar leventék gyakorlati oktatásra, ha családjok az udvar
kegyelmét igénybe veheté.
Korunk fogalma szerinti sajkás iskolákat azonban csak
mintegy száz évvel ezeltt, az 1760-ik év táján találunk Magyarországban.
A l)écsi hadügyi levéltár adatai arról tanúskodnak,
hogy az akkori soldatesca minden válfaja közt a sajkás
növendékeknek volt legtöbb tanulnivalójok. A sajkás iskolákban
eladatott : a) A Duna katonai beutazása és leírása ; b) a
sajkák kezeléstana ; c) vitorlakezelésí tan ; d) Magyarország és
Szlavónia vízrajza ; e) gyaloghadi fegyvergyakorlatok és vízi
stratégia -^fj sajkaépitési és hídépítési technika ; végre g) úszás,
J) Monum. Hmig. Histor. XII. 228. 1.