A dunai hajóhadak története

8Ó
KlU.VLY-NASZÁDiiSoK.
náudorfehérvári ersséget. Hétszáz fre menÖ rsége sem
lszerekkel, sem eleséggel, sem pénzzel uem volt ellátva. Egykori
félelmes védje, Török Imre, ekkor már nem volt az élk
között; íia Bálint pedig még kiskorú lévén, nagybátyjainak,
Sulyok István és Balázs sabáczi bánoknak gyámsága alatt
állott. Hadi készületrl, a falak javításáról, lauyag beszerzésérl
szó sem volt. Ilyesmire nem igen tellett sem Vladiszlav,
sem Lajos dicstelen kormánya alatt. A vár megmentése érdekében
1521. évi ápr. 24-én tartott országtanácsban még csak
az sem ment keresztül, bogy az rség a királyi zsoldosokliól
megszaporittassék ; arról pedig liallani sem akartak, hogy
Héderváry helyett más bánt, a király által kinevezett Báthory
Andrást ruházzanak fel a vár fölötti hatalommal. Hédervárynak
követelései voltak az államkincstáron, melyeket most akart
érvényesíteni, s zálog gyanánt kezében tartá a várat. A veszélyt
senki sem vette sokba. Köznapi beszéd volt: »eb higyje, hogy
a török megvegye Nándorfehérvárat. « Sabáczot is veszni hagyták.
Pétervárad szintúgy aggasztó helyzetben volt.
Péterváraddal kiüöuben már Mátyás király követte ol
az alaphibát, mely utóbb nagy hátrányára lett ezen stratégiailag
szintén igen fontos ersségnek. Megvonván a börtímre
vetett Váradi Péter kalocsai érsektl a péterváradi apátság dús
jövedelm jószágait, voltaképen magának a várnak, az ország
ezen elsrend kulcsának ártott. Az apátságot ugyanis egy
idegen olasz, Borgio Rodrigo bibornok, a késbbi VI. Sándor
pápa kapván kezeihez, al)ba szintén idegeneket helyezett be,
névleg Borgia Vincenzo de Pistacchi pápai kamarást, ki számos
olasz családot telepített le Péterváradon s az apátság
szerémi jószágain. IMátyás halála után a hatalmasok prédájává
lön a nevezetes hely. kik uem annyira Pétervárad, mint a szépen
fizet péterváradi apátság iránt érdekldtek. Üjlaky L-
rincz berezeg önhatalmúlag magához ragadván az apátság birtokait,
az olaszokat kizte onnan s most saját embereit eresztette
be a jószágokba. Mikor aztán késbb ismét Péter érsek
l)irtokába került vissza a vár és apátság, az érsek már nem
sokat lendíthetett annak hadi fölkészítésén, részint az országos
állapotoknak kedveztlen volta miatt, részint azért, mert maga
is nehéz helyzetben s anyagi szorultságban tengette életét.
Mikor Ulászló 1494-ben visszahelyezte t apátságába, mindenekeltt
a várat vette birtokába s Thessényi Miklóst nevezé
ki annak várnagyává és oltalmazójává. Mivel pedig a vár »az
idegen uralom alatt romlásnak és pusztulásnak indult, úgyszólván
lakatlanná vált« : a király — ki az 1494, év szén
liárom hetet tíUtött Péterváradon — támogatni óhajtván az
érseket a vár megersítésére és területe benépesítésérc czélzó