A dunai hajóhadak története

KinÁi.Y-xASzÁnosoK. 63
ember számos eljogait és szabadságait is élvezvén királya
kegyelmébl,
Ebbeu különbözött a magyar zsoldos, a külföldi bérencztl.
S ez az oka, hogy Magyarországban a boni zsoldos katona
sóba sem vetkzött ki magyar nemzeti jellegébl, mint a külf()ldi
zsoldos kivetkzött származása minden ismérveil)l. A boni
zsoldos, ba nem volt is magyar szülk sarja, magyar katonának
maradt. A fajl)eli egység érzete Mátyás király aranykorában
nem emelt még válaszfalat a lioufiak közé. A magyar naszádos,
ba most igazi katonává és a közönséges zsoldosokkal egy
fokon állóvá tétetett is a tál)orban a badrendszer egyöntetsége
s a czélszerüség szempontjából, magyar bonvéd maradt,
és ezen öntudata, e sajátos lelkülete nem engedte meg, bogy
jMátyás királyi serege, a külföldi elemnek nagymérv beolvasztása
daczára is, megsznjék magyar badnak lenni, i)
Mikor Mátyás Beatrix királyné jelenlétében badi szemlét
tart s bemutatja neki délczeg, vitéz seregét: melybonfinak nem
emelkednék keble s bogy ne lenne büszke, kit magyar anya
szült, bogy ily dics fejedelme volt nemzetének »01yan szal)atossággal
s könnyedséggel tevék meg a csapatok mozdulataikat
— írja a szemtanú Bonfini, — mintba a madarak szárnyait
basználták volna meneteikben. A király szavára egy szempillantás
alatt rendben állottak az összes badosztályok. A két
szárnyat pánczélos lovasság képezé, külön-külön választva kisebb
csapatokra. Középütt másik két badosztály foglalt lielyet, és ezek
közt következtek soronként a nebéz fegyverzet gyalogság, aztán
a dzsidások, az íjászok, a parittyások s a többi könny fegyveres.
Egy barmadik csapatban a triariusok voltak felállítva utóbad
gyanánt. « Oly közvetlenséggel írja le Bonfini Mátyás király
badseregének katonai gyakorlottságát, mintba csak egy jelenkori
badgyakorlatot látnánk magunk eltt. Csodálatra méltónak
mondja azt, a milyent Olaszországban sóba sem látott. »De
ba meggondolom — úgymond tovább — a katonai fegyelmet,
azon szent erkölcsöket, melyekkel Mátyás az magyar vitézeit
nevelte, nem csekélyebb bámulatra ragadtatom. Egy nemzetnél
sem találni olyan katonákat, kik a meleget és bideget,
munkát és fáradtságot annyira elviselni tudnák, a parancsolatot
szívesebben teljesítenék, az adott jelre örömestebb mennének
a csatába és balálba, a katonai lázadástól jobban irtóznának,
a táborban békességesebben, tisztességesebben élnének,
vallásosabbak lennének s a zajongásokat és veszekedést jobban
kerülnék, a mértékletességet és nemi tisztaságot job])an gyakorolnák,
a káromkodástól, bamis eskütl és fajtalanságtól j()l)ban
') Meynert: Das Kriegs-wesen d. Ungani.