A dunai hajóhadak története

28 RiiMAI F.S SKPVANI>RLÁSKOKl II AJ' iH ADAK V lUXAX.
uicgdöntütték ós a Lajta, Eába és Dráva folyókat is hatalmukba
ejtek, el kell fogaduiink a föltevést, hogy e fontos védvonalakat,
a frauk terjeszkedési törekvéseknek ezen iiélkülözhetlen
támaszait, kell számú alkalmas rségekkel ersítették
meg, a mint azt Pipinrl határozottan állítják Eegino és
Eginhard évkönyvei. Pipin az alsó Drávánál állította fel frank
rcsapatait, fölszerelve azokat természetesen a vizi hadviseléshez
szükséges hajókkal is. 824- -826. években délrl a bolgárok
hatoltak be a Száva és Dráva közé. Az egykorú Eginhard
krónikája szerint hajóikra szláv harczosokat rakván, a Dráván
lolfelé eveztek és az általok elfoglalt tartományban a pannóniai
szlávok fölé kormányzókat állítanak. ^)
Innentl fogva visszafelé számítva ötszáz esztend múlik
el a harmadik és az els európai húnbirodalom megalapítása
között. De e roppant idköz mitsem változtatott a hunok hagyományos
taktikáján, megszokott fegyverein vagy hadi fölszerelésén.
Mikor a nemzetségek vállalkozó csapatai 884-ben új hon
keresésére indulnak si telepeikbl, a Közép-Volga keleti
vidékérl, ott még ugyanazon hunokat ismerjük fel beunök,
kikkel ötszáz évvel elbb a Közép-Volga sík térségein, az
ural tövében, vagy a Don és Deneper lapályain találkoztunk.
Az Etil folyón k is még pogány szokás szerint, baschkir módra
fömlökön (super tulbou) úsztatnak át, mint tette 374-ben
Balamir, az els hunok fnöke. A várostrom és a megszállások
mesterségérl fogalmuk sincs, ritkán is állapodnak meg erdített
helyeknél, hanem csak nyilt városokra rohannak. Ok is
csupa lovasság, mint félezer évvel elbb eleik. Fegyverzetök is
ugyanaz: kard, vért, íj, kopja. Bámulandó következetessége a
nemzeti jellegnek, mely önmagától s önkéntesen semmi idegent
nem vesz fel magába, hanem mindvégiglen csak önmagához
marad hasonlónak ! Csodálatos izmossága a faji typusnak,
melyet azonos és állandó helyi körülmények közt hosszú idk
viharai sem változtatnak meg ! Árpád magijarjainál csak az
európai érintkezéseknek, a kényszerségnek a következméni/e a
si inter Radanciam et Altmouam flnvios eiusmodi fossa duceretur, iiiuie
esset navium capax, quia lioruin fluviorum altér Dauubio, altér Rlieiio
luisceretur. Confestim rex cum oimii ecniiitatu suo ad lociim Imis operi
a|itum venit, ac magna lionnniini multitudine congregata, totuiii autuiinii
lenipus in lioc consumpsit. Dufta est itaque fossa iuter i)redictos fluvios
diium millium passuum longitndine, terceiitorum pediiiu latitudine, —
sed fnistra ; nam
propter iiiges pluvias et tei'ram, qiiae paliistris est
iiaturaliter, opus qiiod fiebat stare uon potuit, sed quantiim terrae a fos-
!«oribus interdiu egestuni fuerat. tantiim uoctibus huino iterum relabente
subsidebat.« (Pertz : Monum. Germ. Tom. VIII. p. 168.)
483. sz.)
') V. ö. Fekete Zsigmond : Privina országa. (Nemzet, 1884. évf,