A dunai hajóhadak története

;
344 FOLYAMI IIA.TÚIIAÜUXK SZERVEZETE,
Háború idején a hajóraj zöme mindig a királyi tábort,
vagy a csapatok élén álló vezérkart követé. Folyammenti hadjáratoknál
soha sem távozott a fsereg az t kisér hajóhadtól.
Hunyadi János, Amiirat ellen; hadviselésekor, elbb a Tisza
partján vonul lefelé az ország déli határára, majd a Duna jobbpartján
követi hajóraját egész Zimonyig, sehol sem távozva el
attól messzire. *)
Eégenten közvetetlenül a hajóraj mellett, a folyamnak
egyik, lehetleg mindkét partján, ft hajóraj lovas kísérete haladt.
Ritkán történt, hogy a flottilla valamely hadi tény véghezvitelére
vállalkozott volna egy-két század könny lovasság nélkül
háborúba pedig mindig a saját lovas csapatával indult, mely
szintén a hajóraj parancsnokának engedelmeskedett. A hajóraj
lovassága beszáguldozta a parti vidéket, beszerezvén a hajós
legénység részére a napi szükségletet, segélyezte a hajós vitézeket
a kiszállásban, vagy veszély esetén a hajókra menekülésben.
Thurzó Elek 1540. évi szept. 30-dikán figyelmezteti a
királyt, hogy a magyar fejedelmek, si szokás szerint, könny
lovas csapattal látták el a hajóhad kapitányát, hogy az e tekintetben
se álljon a többi huszár kapitányok mögött. »Solebant
superiores principes — irja Thurzó — officialibus hujusmodi
(navalis exercitus) certum etiam equitum numerum assignare,
ut instar Capitaneorum aliorum levis armatúráé ordinem certum
haberent, quo per terras flumini proximas ea possent
curare, quae ad nauticos milites sive expouendos, sive recipiendos
et alias occurreutias rerum pertinere viderent. . .« ^) Pálffy
]\Iiklós dunai hadjáratai után elvész a hajóhadi lovasság emléke.
Azóta nem találkozunk vele többé. A jelenség okát könnyen
megtalálhatjuk ama forrongásban, mely a Ferdinándok és I.
Lipót korát jellemzi, s mely a magyar s intézményeknek számtalan
drága maradványát fölemészté.
Midn a hajóraj rendeltetési helyére megérkezett, a hadvezér
és hajókapitány megállapodásához képest állást foglalt
szembe az ellenség hajóhadával. Szerencsés hadállásnak tartatott
a flottillára nézve, ha szigetek vagy erds és füzes kanyarulatok
mögött bocsáthatá le horgonyait. A szigetek és srségek
védték a hajókat az ellenség hirtelen megrohanása és
lövegei ellen, s fedett hadi színhelyül szolgáltak az ellenséges
hajók elléptetése alkalmával. A szigetek cserjés partmagaslata
»Ad Tibiscum primo iter iutendit, accitasque vindique copias
gradatim cogit ; in Tibisci ripa dies trés consedit, ut. a subsequentibus
adhiberetur. Transmisso deiude amne, per Daciám descendit, et ad laevam
Danubium servans. ab ejus ripa nunquam procxd iter decJinavit.« (Bonfinii
: Decad. III. L. V.)
2) L. Oklev. függel.