A dunai hajóhadak története

266 AZ ELNÉMETESÍTIÍBNEK, NEMy.El'I VIS.«ZAIIAtA>;\AK
többi Eurüi)áb;i. Az örökös együvé tartozaudóságiuik érzete, az
élénk családias közszellem, melyben a naszádosok nevelkedtek
s melyet egymás közt jó- és balsorsban ápoltak ; a semmi más
által nem pótolható tudat, bogy önbazájokért, saját véreikért
és ama földbirtokért katonáskodnak, szenvednek és barczolnak,
mely ket s maradékaikat táplálja ; továbbá még az a fontos
körülmény, bogy az adott körülmények szerint különböz helyeken
ugyan, de mindig a török végekhez közel laktak : ebben
rejlett a csodálatos büverö, mely a naszádosok hajdani intézményének
értékét a késbbi osztrák kisérlet hajóhadak értékénél
sokkal magasabb színvonalon tartotta meg.
Azt határozták tehát Becsben, hoiji/ lehetleg vissza kell
térni a régihez, és megtartva abból a mi Jó
volt, az ország
folyanri hajóhadát, megfelelen uggan a kor Jelen követelményeinek,
de a régi nemzeti institutiók alapján kdl éijjászervezni,
fleg a német pontonierek mintájára.
A tanácsot erre báró Engelshofen Ferencz Lipót táborszernagy
és bánsági kormányzó adta Bartenstein miniszternek,
Bartenstein ez idben éppen a szerb telepitvényesekkel és a
Duna mentében felállítandó állandó határrvidékkel volt elfoglalva.
Felkarolta tehát az eszmét és a hadi tanács által fölterjesztést
tett Mária Terézia királynhöz, hogy az Al-Dunán,
hol hajdan is hajós telepek rködtek az ország épségére, állandó
sajkás kompániákat létesítsen, Egy ilyent próbaképen 1747-ben
Kupíuován, a péterváradí ezred keriüetében, már létesített a
hadügyi kormány, és az nagyon jól megfelelt feladatának.
Javasolta tehát, hrjgy a:on sajkásuk, k'k továbbra is szolgálni
óhajtanak, Komárom, Esztergom és Gyr vidékérl, a hol a
török határoktól való távolság miatt immár semmi Jelentséggel
sem bírnak, letelepittessenek Bács-Bodrog nvgyébe, a Duna,
Tisza és a nagy római sdnc:vonal áltril képezeit al-dunai háromszögbe.
Ez a- termékeny tcrjedehaes föld a sajkásejk közt
osziassék fel, és a dunai határrvidékhez kapcsolva, külön sajkás
kerületei képezzen katonai Joghatóság alatt. Ide hel ijeztessenek
át a kupinovai sajkások is.
Kedvez alkalmul kínálkozott e terv
keresztülvitelére az
I. Lipót idejében életbeléptetett Tisza-marosi szerb határrvidéknek
feloszlatása, illetve annak bekeblezése az anyaországba.
Az 174L évi 18. törvényczíkk értelmében teljesítvén Mária
Terézia a nemzet régi óhajait beleegyezett, hogy a Tisza-marosi
határszélek, nevezetesen a Bács-Bodrog, Csanád, Csongrád,
Arad és Zaránd megyékben létez katonai helyek az ország
testébe visszakebeleztessenek. 1747-ben regnicoláris bekeblezési
bizottságot nevezett ki, melynek tagjai voltak a királyn
részérl gr. Grassalkovics Antal kamaraeln/ik, egyszersmind a