A dunai hajóhadak története

236 AZ ZLNÉMETESÍTÉSNEK, NEMZETI VESSZAHATÁfíXAK
lehetett, az abban állott, hogy magas párkáuyzatuk nem engedé
az ellenségnek a csáklyázást s védte a legénységet a török
muskéták és kartácsgolyók ellen, míg a török hajók katonasága
egészen fedetlen volt az ellenség tüzelésével szemben.
Továbbá, minthogy igen hosszú testüek valának, ha hosszában
egymás mellé álíítattak, a Dunát egész széltében el lehetett
velk zárni. Ellenben nagy testök a sík vizén oly sok területet
nyújtott a szélnek, hogy kormányozni csak igen nehezen lehetett
e hajókat. S minthogy ellenszélben nehézségök miatt még
víz alá is csak lassan úsztak, e lassú mozgásuk miatt nagyon
ki voltak téve a parti ágyúk hatásának. Sapliorín altengernagy
azt javasolta tehát, hogy a még fenlevö három nagy és két
kisebb Fleury-íele gálya megtartandó ugyan, de hozzájok
Saphorin újabb rendszere szerint az igéuyeknek jobban megfelel
s kisebb alakú három gálya építend még ; továbbá a
Fleury nagyobb hajóinak hajószemélyzete a szerbeken kívül még
240 emberrel, a két kisebb hajó személyzete pedig még 50 — 50
emberrel szaporítandó, mig az új hajókra egyenként 1 50 ember,
összesen 490 hajós legény szerzendo be. Ezek közül 1697-beu
196 belföldi és 294 külföldi matróz haszu áltatott hadi czélokra.
íSaphorin javaslata elfogadtatott, maga pedig dunai hajóhadi
másodadmirállá neveztetett ki Lipót által, s a harcz színhelyére
küldetett. Leküldetett azonban még mieltt hajóépítési terveit
az id rövidsége miatt foganatosíthatta volna. Az 1697. évi
hadjárat részére tehát csak a Dillher és Saphorin terve szerint
épült új sajkák, valamint a Wolf jezsuita javaslatára építettni
kezdett félgályák néhánya vétethetett igénybe. Többiben minden
a réginél maradt. Az elbbeui ódon hadi hajóknak kellett
ismét háborúba menniök. A háború kezdetével 1697. évi tavasz
derekán állott tehát a királyi dunai hajóhad 9 harczképes régi
rendszer nagy gályából 30—40 ágyúval, néhány Wolf-féle
félgályából és tüzetesen meg nem határozható mennyiség fölszerelt
sajkákból, i)
A gályák tisztjei és matrózai
mindnyájan tengeren kép-
^) Nehem tábornoknak a bécsi cs. é.s kir. liadügj'i levéltárban
fekvu hivatalos jelentése szerint 1697-ben, az év végével, következ
hadi hajókkal rendelkezett az al-dunai királyi hadsereg: 1. » Szent
Mihály«, Fleurj'-féle ketts födélzet gálya, két hadjáratban vett részt,
egy évig Pesten a Margitszigetnél, két évig Izsépnél horgonyzott, 1697-ben
kijavítatott és harczképessé tétetett. 2. » Szent Gábor«, tengeri gáh'a
(Admiralschiff), szintén két füdélzettel, öt hadjáratban vett részt, 1697-ben
kijavítatván, három újabb hadjáratra harczképessé tétetett. 3. » Szent
Anna« gálya jún. 24-én Saphorin projectuma szerint kijavítatott. 4.
>Szüz Márla-í gálj'a. Péterváradon telelt, 1696-ban kijavítatván, kéthárom
esztendre megint használható, . Három kisehh réíji hadi hajó,
három évig még használhatók. 6. Két egészen ép rérji hadi hajó. 7. Erjij
kisebb hadi hajó, mely a nyáron a hajógyárban volt,