A dunai hajóhadak története

KATONAI KS TAIiSAHAl.Mt VlSZONVAr. 853
hajóhadunk állására különös figyelem van fordítva. Azt látjuk
e képen, hogy a császári gályák parancsnoka értelmes és ügyes
számítással tudta kizsákmányolni hadi hajóink felállitásáuál
és azok fedezésénél a vár eltti szigeteket és a partok által
nyújtott elnyöket. A »St. Eugenius« vitorlás hadi gályát
Zimony és a Hadsziget közé olykép állitá fel, hogy az lövegeit
és tüzes golyóit bátorságosan szórhatta e takart állásából a
várfalak alatt igen kedveztlen positióban egymás mellé sorakozó
török gályák, sajkák és kerekes födeles hajók ellen.
Ugyanazon csatavonalban áll az »Eugeuius« eltt a »St. Franciscus«,
ez eltt pedig a »St. Stephanus«. Állásukat a vár
lövegei s a török hajók ágyúi alig háborgathatják. A többi
császári hajók pedig a temesi part hosszában mködnek a várfalak
ellen. Segélyezik ket az ers parti ütegek. A Temes torkolatánál
kifeszített hidat a jobbparton a »St. Leopoldus«, a
balparton a »St. Josephus« rzi. Köztök néhány száz
lépésnyi
távolban sajkásaink képeznek csatárlánczot a Duna közepén,
viaskodva a hid szétrombolására siet török sajkákkal. A hidon
alul Páncsova irányában a »St. Carolus« és még egy másik
nagy császári hadi gálya egy osztály sajkással
elzárva tartja a
folyamot a netán alulról betörni szándékozó ellenség eltt.
A lövésfül is sok függött. A lövésnél sarkelv volt, hogy
hajókra nem szabad magasan lni. A magas lövés a viz színe
fölött találta a hajót, és még akkor sem ártott neki, ha léket
szakított rajta. A hajót tehát a viz színe alatt kellett oldalba
lni ; mert csak az ilyen alacsony lövéssel lehetett neki ártalmára
lenni. De ehhez sok szemesség és gyakorlottság szükségeltetett,
minthogy a folyó víztömeg, ha mélyen hatol belé a
löveg, eltéríti azt kitzött irányából. A hajó kormánya és a
lportár is nagyon ki voltak téve az ellenség tüzének. A kormányrúd
és a hajón talá.lható robbanó anyag legfbb gondját
képezé a hadi hajó parancsnokának. Ha a kormányt elltték,
legott másik kormányrúdról kellett gondoskodni ; addig pedig,
míg azt a hajóraj után úszó szerelvény! vagy fehérhajókról és
lápokról elhozták, a szárnyaszegett hajót, nehogy elfogassék, a
többi hajókhoz kellett kapcsolni, vagy legjobb esetben a kézi
evezkkel kormányozni. A kik csataközben vízbe hullottak,
lehetleg kosarakkal és ment csónakokkal igyekeztek
kifogni ket.
Megtörtént olykor, hogy az ellenség hajóinak közelébl,
egészen váratlanul és hirtelen hátráltak el naszádjaink. Ilyenkor
színlett futással trbe csalták az ellenséget, és egyszerre
megfordulva, sokkal nagyobb dühhel állottak harcznak. A
gyáva meghátrálás vagy futás a legritkább, majdnem egyedül
álló esetek közé tartozik dunai hajóhadunk történetében. Ezer
;)U. SZKX'IKI.AIÍAV .1. A lilJNAI JIAJi HÍADAK TURTF.NETE.