A dunai hajóhadak története

jutni.
A valón ok nagyon hirtelen rohantak ki a víárkokból, és
lí A MiillACSI \KSZT()I, A ZSITVATOliOKI líKKKIG
gouilja, dicsekedve beszélték, liogy Budáról uugy fölmeutö sereg
iudúlt el az esztergomiak segítségére. Ez a sereg, válogatott
jaucsár csapat, július 9-dikén a Dunán csakugyan Esztergomba
érkezett. Kileucz nagy (60 és 80 evezs) hadi hajón kedvez
széllel haladva, nagymennyiség lszert és ágyúkat hoztak
magokkal, de a mieinknek a Dunát elzáró sánczokból folytatott
tüzelése által feltartóztattak. Erre az esztergomi oldalon
lev sánczban rendkívül véres ütközet vívatott. Az útjában feltartóztatott
török hajóhad parancsnoka ugyanis a hajóin lev
800 jancsárt kiszállíttatá a partra és a hajók valamennyi ágyúját
a jobbparti sánczra irányozván, jancsárait rohamban a
sáncz elvevésére küldé. A heves tusa után a keresztények
600-nál több török hullát dobtak a Dunába, 476 nyitra- és
barsmegyei magyar nemes fölkelönek holtteste pedig a sáncz
közelében temettetett el. A török hajók kénytelenek valának
visszahúzódni.
Az esztergomi helyrség a Vízivárosból leginkább a
lláczváros és az a mellett elterül ágyútelep felé irányozta
kirohanásait, melyek azonban sem oly gyakoriak, sem oly
erélyesek nem voltak, mint az 1594-dik évi török helyrség
által rendezettek. A kereszténység tüzérsége fleg a Víziváros
ellen czélzott, hogy annak elfoglalása által a várat a Dunától
elzárhassa. Azonban, daczára a többször ismételt heves rohamoknak,
ez sokáig nem akart sikeríílní.
Július 11-díkén egy nagy gályát bocsátott le a Dunán
Mansfeld a vár fölötti szigetrl. A kiváló gonddal készült gálya
vastag keméuyfa-deszkákkal volt burkolva, hogy az ellenség
golyóit könnyen elviselhesse. Olyan magas volt e hajó, hogy a
Víziváros körbástyáinak tetejéig ért föl, s fedelérl, akár valami
hídról, nem lett volna nehéz megmászni a falakat és behatolni
a városba. Egy valón század, melynek támogatására 600 magyar
hajdú rendeltetett, parancsot kapott, hogy a Víziváros árka
eltt hevenyészett védczölöpzetet rohanja meg, s a hajó legénységével
egy idben igyekezzék a várfalon ltt résen a városba
mihamar el is tntek a részben ágyúgolyók által feldöntött
védczölöpzet mögött. A hajdúk csakis éktelen lármát és rettent
Allah kiáltást hallván, állásukból azonban nem látván,
hogy mi történik a védczölöpzet mögött, azon hiedelemben,
hogy a valonok igen meg vannak szorulva, be sem várták a vezér
parancsát, de egész tömegben szintén a védczölöpzet mögé rohantak,
a hol aztán a rés mögött felállított törökök ólomdarabokkal
és vas szegekkel töltött ágyúkból ldözték a hajdúk sr
tömegét, mely csak igen jelentékeny veszteséggel bontakozott