A dunai hajóhadak története

vagy legalább közel híven jegyezték fel a magyar folyami
hajóhadak erejét és %T.selt dolgait. De annál mostohábban
bántak vele egj'etemes
hontörténelmi mveink, söt még a
speciális hadtudományi munkák is, az e fajta históriai
irodalomnak egész homlokvonalán keresztül. A hajóhadat
legfeljebb csak staífage gyanánt hozzák fel egyes kivételes
események ecsetelésénél ; csak a háttér homályában
s mindig futólagosan és felületesen említik. Legtöbbször
a gyalogság nevezete alá foglalják a hadi hajók legénységét
is, noha a hajógyalogság, még az önálló magyar
hajóhadi intézménynek elhanyatlása korszakában is, mind
szervezetre, mind taktikára nézve különbözött a szárazi
gyalogságtól, úgy hogy az egyiknek gyzelmei vagy
vereségei korántsem tudhatók be a másiknak dicsségére
vagy rovására. Yizi hadaink egészen sajátszer intézményének
sem múltját, sem történelmi fejldését, hajóhadainknak
sem szervezetét, sem hadviselésök módját, sem
fegyvereit nem ismerjük még egy e tárgygyal tüzetesen
foglalkozó monographiából.
Nemzeti hadviselésünk és haderrendszerünk történelmének
egyes fejezeteit ragyogó szellemek és alapos
tudósok világították már meg. Dolgozataik új irányt jelölnek
kritikai történetírásunk mezején, és valóban gyöngyei
a magyar tudományos irodalomnak. Programmot
nyújtottak, hogy a felfogás min magaslatáról kelljen
hadtörténelmünk mozzanatait megítélnünk. Kitn ismeri
a magyar hadak alkotó elemeinek, utolérhetetlenek a
magyar taktika jellemzésében és bírálásában. De a vonzó
képben, melyet például az ázsiai és honfoglaló sök hadi
szervezetérl és verekedési módjáról, a magyar lovasságról
és gyalogságról, a hajdúkról, hadzsoldosokról vagy a
fekete seregi'l, a rlassikai renaissance hadmvészetérl.