A dunai hajóhadak története

:
FOIA'AMI HAJÓHADUNK SZKUVEZKTE, KATONAI ÉS TÁR«. VISZONVAI. 301
delmes síkság alkalmas nyeregben ülö és gyalogló hadak erejének
kifejtésére : azonképen a folyamok és nagy vizek sík tükre
is alkalmas az úszó hadaknak taktikai mozdulataira. És valamint
a szárazföldet szárazi seregekkel, úgy viszont a vizek
messze elnyúló vonalait csak vizi hadakkal lehet nem csak a
benyomuló ellenségtl oltalmazni, de stratégiai mveletekre is
üdvösen használni. Oly országokban, hol a hadakozás nem csak
szárazon, hanem vizén is lehetséges, a szárazi sereg csonka ernek
és sok esetben gyámoltalan hadi tényeznek bizonyulna,
ha még egy másik, a vizén használható hadelem ki nem egészítené.
E szempont ffontosságúnak tnik fel különösen hazánkban,
melyrl a világtörténelem ezt a dicsséget jegyzé fel
Regnnm Hungáriáé cmtiquissimum totius chiisfUüntatis antemiirale
et propugnaculum !
A fegyveres hajós népet kezdettl fogva mindig magyar
véreink és mellettök a haza déli tájain lakó szlávok : szerbek,
horvátok és dalmaták szolgáltatták Magyarország vizi erejéhez.
A szláv népfaj leginkább hasonlított a katonának született
magyarhoz. O is eszes, bátor, megismert czélokért hevülni tudó,
nagy fáradság ellen is rendkívül edzett. Hazájok a Duna, Tisza,
Száva és Dráva partvidéke, a jelenlegi Szerem, Bács-Bodrogh,
Torontál és l^emes megyék területe. Biztos történelmi adatok
szerint már a YII. század els felében telepedtek ott szláv
fajok, mikor a Kárpátokon túli hazájokból a Balkán aljába
költözködtek. A magyar és a szláv képezé tehát törzsét a dunai
liajóhadaknak, mely körül olykor idegen kisegítk is csoimrtosídának.
Szövetségeseket és idegen harczosokat segítség gyanánt
mindenkor szívesen láttak a magyarok. Különösen Anjoukirályaink
idejétl fogva szembeötl a törekvés magyar seregeinket
idegen elemekbl szaporítani és ersíteni. Mentl jobban
növekedett a magyar monarchiának hatalma kifelé, és minél
mérvadóbbá lu Magyarország befolyása az európai viszonyokra,
annál követelbben lépett fel a szükség olyan hadcsapatokat
tartani harczkészen, melyek a királyt esetleg külföldi háborúkba
is követni tartoznak. Urslingeni Werner berezeg, az úgynevezett
»nagy kompániának* szervezüje,már 1314-ben számos német
zsoldost vezetett I. Lajosunk zászlai alá, az olaszországi hadjárat
alkalmával. Zsigmond 1428-ban olasz íjászokat hívott be
a törökök ellen. A Hunyadiak alatt pedig annyira megszilárdult
INIagyarországban a zsoldrendszer, mint Európának bármely
más civilisált államában. Az akkori olcsóság kényelmes
életet biztosított a zsoldos katonának. Akadt tehát vállalkozó
kelleténél több a Nyugat minden tartományaiból. Hunyadi
Mátyásnak messze kiható terveit különben sem elégitheté ki az
s magyar hadrendszer. Nagyratör terveinek keretébe sokkal