A dunai hajóhadak története

90 KIKÁLY-iNASZÁDOSOK.
liívui, Lügy liadaikíit márczius 25-óig a vúglielyekre küldjék.
Vissza kellett tehát térnie válságos állomására, melytl nem
szabadulhatott. A naszádosok ekkor már tizenegy hónap
óta egy fillért sem kaptak s követelésük a kincstáron most
már 40,000 frtra emelkedett. A Tomoryt kiválóan kedvel
Campeggio hiboruok 1600 frtot fizetett ki a péterváradi rségnek
s megígérte, hogy a múlt évben a kormány által megrendelt
50 naszádot pápai költségen ki fogja váltani, és 200
gyaloggal megrakva Péterváradra fogja küldeni. Burgio
pedig levelet írt a pápának s hathatósan ajánlta Tomory szorongatott
helyzetét^ Pétervárad és a dunai hajóhad ügyét
szentsége figyelmébe. Könyörgött, hogy a pápa által hadi
czélokra küldött összeget is Tomorynak kézbesíthesse. » Látom
- úgymond, — hogy Pétervárad ffontosságú véghely, a kalocsai
érsek pedig a legvitézebb ember az országban. Az szentsége
által küldött segélypénzt neki kellene tehát adnom, hogy
fordítsa azt, a mire jónak látja. E kérésem elterjesztésére
az indít, mert látom;, bogy Tomory kétségbe van esve.
Negyvenezer ducátot kellene kapnia a királytól, hogy rségeit
és naszádosait, kik alatta szolgálnak, kielégítse. Azonban nincs
mód benne, hogy a király ezt az összeget sok hónap múlva is
kifizethesse. A naszádosok mindnyájan elhagyták már állomásaikat.
Senki sem akar közlök szolgálatokat tenni. Ha pedig
a Duna oltalom nélkül hagyatik, mi csakugyan megtörténnék,
ha a naszádosok vissza nem térnének állomásaikra : akkor
nyitva állna a törökök eltt az út egész Budáig. Ha tehát
szentsége Tomoryra bízná a küldött összeget, segíteni fogna
a nagyfontosságú végváron (Péterváradon) ; más részrl pedig
megmutatná az ország körül kiváló érdemeket szerzett érseknek,
hogy figyelemmel viseltetik iránta. « ^) A király is összehozott
nagynehezen egy tekintélyesebb összeget ; 20,000 frtot
vett fel ellegképen a Fuggerektl a hátralékos zsoldok fizetésére,
és 4— 5000 frt. érték posztót is vásárolt a végvárak
katonasága és a naszádosok felruházására.
Midn Szulejmán 1526. évi júniusban Nándorfehérvárra
bevonult és Ibrahim nagyvezir a Száván megjelent, leírhatatlan
rémület fogta el a déli részek lakosságát. Egész népáradat
özönlött át a Szerémségbl és a Duna-balparti alsó megyékbl
a Maroson túlra. A néptelenné lett vidék fölött még csak
Pétervárad virrasztott, az elszánt érsek-vezérrel, Tomory Pállal.
Balsejtelmek által gyötörtetve, de végzetes helyén megmaradva,
ekkép írja le aggasztó helyzetét a királyhoz intézett két levelében:
»A duua-vidéki parasztság — úgymond, — látva az
Prai/: Epist. procer. I, 228—229. II.