A dunai hajóhadak története

KATONAI KS TÁRSADALMI VISZONYAI. 319
verzetérl is szól. »Deu 13. Novembris seyu wir iu der Vestuug
Commorn gar spiit ankommen, vnd mit gewaltigen freudeiischiesseu
aus der Yestung empfangeu wordeu. Es war vns
aiich eiu Nassade entgegen gescliickt, das ist eiu schnell Streitschieff,
dariu bey dreyssig Vuger, dereu eiu jeder mit eineui
Riieder, mit einer Copia oder Renuspiess, vnd mit einem laiigeu
Rohr versében ist, sampt einem Sabel ; es seyn dapífere,
gescbwinde Lent, die den Pass auft" dem AVasser erbalteu.« ^)
A magyarok kópjái közönségesen rövidebbek voltak ugyan a
uémetek kúpjainál, de bihetö mégis, bogy a vizi badnál e tekintetben
kivételnek volt belye, a mennyiben a liosszabb nyel kopját
maga a bajókról való távolabbi badakozási mód tette szükségessé.
A szép fegyverzet iránti érzék mindig ottbonos volt a
magyar katonaságnál, a mi sok fegyvercsináló iparost bozott
az országba és nevelt. Fegyverkészitöket már az Anjouk alatt
találunk Budán, Szentfalván és Erdélyben. A legrégibb badi
bajok fegyverzete a »ballista« volt, mely a mostani ágyút és
puskát pótolta. A ballista egy rúdalakú állvány, a badi bajó
födélzetébez ersítve, mely a csúcsát diszítö farkasföben
végzdött. A farkasf alatt egy kerék tárcsának rése vizirányosan
tartá a nyilat. Az állványt föl lebetett emelni vagy
leereszteni, megfelelen a támadó ellenséges bajó magasságának.
Összekötve a rúddal, annak alján, egy ruganyos tárcsába
végzd másik rúd volt, melyet kútkerekeinkbez basonló kerékmozgással
lánczon lebetett vissza és lefelé búzni s igy feszíteni.
Kell pillanatban a lánczot kiverték a vasrúdnak bátul kiszök
gyrjébl, és e rúd ruganyossága egész erejével a nyilat elverte
belyébl és röpítette czélja felé. ^) Midn a tzi hadeszközök
fölkerültek, a bajókat ágyúkkal, taraczkokkal, mozsarakkal,
kbáuyógépekkel és más különféle lövegekkel szerelték föl, a
hajók katonasága pedig megtartotta oldalfegyverét s azonkívül
a kopja helyett puskákkal láttatott el, bár az íjat és tegezt, a
tíízi fegyverekkel együtt, még a XVI. század végén is használatban
találjuk. A puskák kezelése, azoknak esetlen alkata
miatt, akkor még igen kényelmetlen volt. A magyar harczos
nem tudott ahhoz hozzászokni, hogy kanóczczal süsse el kézi
tzfegyverét, vagy földbe dugott villásbotra fektesse puskája
hosszú, nehéz csövét. Inkább kedvelte a keleties kézíjat, inkább
a valamivel még nehezebb, de annál biztosabban löv helvécziai
tegezt is. A puska már csak akkor ln általános hadeszközzé,
midn szerkezete tökéletesedett s kezelése könnyebbé vált. A
görögtzzel, melynek els feltalálói a khinaiak, indiaiak és
^) Eeisebeschreibung.
-) Henszlmmin : Mnnnm. Hiingar. Archaeolog. Vol. TT. P. IT, 57,